Thomas, Dylan: In the beginning

In the beginning was the three-pointed star,

One smile of light across the empty face,

One bough of bone across the rooting air,

The substance forked that marrowed the first sun,

And, burning ciphers on the round of space,

Heaven and hell mixed as they spun.

In the beginning was the pale signature,

Three-syllabled and starry as the smile,

And after came the imprints on the water,

Stamp of the minted face upon the moon;

The blood that touched the crosstree and the grail

Touched the first cloud and left a sign.

In the beginning was the mounting fire

That set alight the weathers from a spark,

A three-eyed, red-eyed spark, blunt as a flower,

Life rose and spouted from the rolling seas,

Burst in the roots, pumped from the earth and rock

The secret oils that drive the grass.

In the beginning was the word, the word

That from the solid bases of the light

Abstracted all the letters of the void;

And from the cloudy bases of the breath

The word flowed up, translating to the heart

First characters of birth and death.

In the beginning was the secret brain.

The brain was celled and soldered in the thought

Before the pitch was forking to a sun;

Before the veins were shaking in their sieve,

Blood shot and scattered to the winds of light

The ribbed original of love.

Kezdetben volt a háromágu csillag,

A fény mosolya üres arc felett;

Gyökérző légbe-hajlása a csontnak,

Ágas anyag, az első nap-velő;

S a forduló tér tömbjén tűzjegyek,

Menny, pokol egybezagyvuló.

Kezdetben a halvány aláirás,

Háromtagú, s mosolyként csillagos;

Aztán a vízen hullámos vonás,

Az érme-arc a holdra vésve körbe;

A vér, mely kelyhen s keresztfán futott,

Az első felhőt megjelölte.

Kezdetben volt a fokról-fokra láng,

Mely egy szikrából izzít évszakot,

Rőt, három-szemű szikra, nyers virág;

Fölkelt a lét, görgő vízből lövellt,

Gyökérbe fúrt, sziklát szivattyuzott

Olajért, mely füvet növel.

Kezdetben volt a szó, a szó, a szó,

Mellyel a fény medreiből szilárdan

Az űr betűje mind kivonható;

És a lélegzet párás medrein

Áradt a szó, a szív előtt kitárva

Élet, halál tulajdonságait.

Kezdetben volt a titkos agyburok.

Sejtjeivel beforrt a gondolatba,

Mielőtt még nappá nőtt a szurok;

Szitájuk még nem rázták az erek,

S szétlőtt a vér, sugáros szélbe szórva

Küllős ősarcod, szeretet.