Thomas, Dylan: Zord szakmám, műveim (In My Craft or Sullen Art in Hungarian)

In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labour by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.

Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.

Szakmám, zord műveim,
éjidőn rótt sorok,
Midőn hold lángja tombol,
szeretők ágy rejtekén,
karukban száll a gyász,
dalol gyertyám, – írok,
nem becsvágy hajt, se kenyér,
se pávázó varázs
elefántcsont-tornyomból,
de díjam legyen jámbor:
szívek őrizzék rímeim.

Nem a gőgösért írok ím
kitől tombolhat a Hold,
Ó szélfútta papírhalmom,
se tornyos holtakért
kiket zsoltár s csalogány vigyáz,
de kiknek karja nász
és esztendőknek gyásza
s kik elfeledték már a
szakmám, zord műveim.