Tagore, Rabindranath: The unheeded pageant

Ah, who was it coloured that little frock, my child, and covered your sweet limbs with that little red tunic?
You have come out in the morning to play in the courtyard, tottering and tumbling as you run.
But who was it coloured that little frock, my child?

What is it makes you laugh, my little life-bud?
Mother smiles at you standing on the threshold.
She claps her hands and her bracelets jingle, and you dance with your bamboo stick in your hand like a tiny little shepherd.
But what is it makes you laugh, my little life-bud?

O beggar, what do you beg for, clinging to your mother's neck with both your hands?
O greedy heart, shall I pluck the world like a fruit from the sky to place it on your little rosy palm?
O beggar, what are you begging for?

The wind carries away in glee the tinkling of your anklet bells.
The sun smiles and watches your toilet. The sky watches over you when you sleep in your mother's arms, and the morning comes tiptoe to your bed and kisses your eyes.
The wind carries away in glee the tinkling of your anklet bells.

The fairy mistress of dreams is coming towards you, flying through the twilight sky.
The world-mother keeps her seat by you in your mother's heart.
He who plays his music to the stars is standing at your window with his flute.
And the fairy mistress of dreams is coming towards you, flying through the twilight sky.

Ki festette a ruhácskádat, gyermekem, és ki adta reád ezt a piros tunikát?
Reggel kijössz az udvarra játszani, csetlesz-botlasz, mert mindig szaladsz.
De ki festette a ruhácskádat, gyermekem?

Mit nevetsz, kis életbimbóm?
Anyád a küszöbön állva mosolyog rád.
Tapsol, a karperecei csilingelnek, és te bambuszbottal a kezedben táncolsz, mint egy picinyke pásztor.
De mit nevetsz, kis életbimbóm?

Ó, koldus, mit koldulsz, két karodat anyád nyaka köré fonva?
Ó, telhetetlen szív, szakítsam le neked a világot az égről, mint egy gyümölcsöt, és tegyem a rózsás kis markodba?
Ó, koldus, mit koldulsz?

A szél örömében elviszi bokadíszeid csilingelését.
A nap mosolyog, és meglesi piros tunikádat.
Az ég őrködik feletted, míg anyád karjaiban alszol, és a reggel lábujjhegyen jön az ágyadhoz, hogy megcsókolja a szemedet.
A szél örömében elviszi bokadíszeid csilingelését.

Az álmok tündér-királykisasszonya jön feléd, most száll keresztül az esthajnali égen. Az Ősanya vigyáz rád anyád szívében.
Ő muzsikál a csillagoknak az ablakod alatt.
Az álmok tündér-királykisasszonya jön feléd, most száll keresztül az esthajnali égen.