Sweeney, Matthew: A kalap (The Hat in Hungarian)

A green hat is blowing through Harvard Square
and no one is trying to catch it.
Whoever has lost it has given up –
perhaps, because his wife was cheating,
he took it off and threw it like a frisbee,
trying to decapitate a statue
of a woman in her middle years
who doesn’t look anything like his wife.
This wind wouldn’t lift the hat alone,
and any man would be glad to keep it.
I can imagine – as it tumbles along,
gusting past cars, people, lampposts –
it sitting above a dark green suit.
The face between them would be bearded
and not unhealthy, yet. The eyes
would be green, too – an all green man
thinking of his wife in another bed,
these thoughts all through the green hat,
like garlic in the pores, and no one,
no one pouncing on the hat to put it on.

A Harvard Square-en egy zöld kalapot fúj a szél
és senki sem próbálja elkapni.
Bárkié is legyen, már lemondott róla –
talán azért, mert megcsalta asszonya,
levette fejéről s eldobta mint egy frizbit,
megpróbálva lenyakazni
a középkorú nő szobrát,
aki egyébként nem hasonlít asszonyára.
A szél magától nem kapta volna fel,
hisz bármelyik férfi örömmel viselné.
El tudnám képzelni – amint hányódik
autók, emberek és lámpaoszlopok során -
miként trónol egy sötétzöld öltöny felett.
Köztük a szakállas arc, egyenlőre
nem beteges. A szempár
is zöld lenne – egy telizöld ember,
ki idegen ágyba bújt asszonyán tépelődik,
gondolatai átütnek a zöld kalapon,
mint fokhagyma a pórusokon, és senki,
senki sem nyúl utána, hogy feltegye.