Sweeney, Matthew: Ne dobj követ ebbe a jelbe (Do not throw stones at this sign in Hungarian)

Do not throw stones at this sign
which stands here, in a stony field
a stone’s throw from the sea
whose beach is a mess of pebbles
since the sand was stolen for building,
and the few people who dawdle there,
rods in hand, catch nothing,
not even a shoe – might as well
bombard the waves with golfballs,
or wade in and hold their breath,
or bend, as they do, and grab a handful
of pebbles to throw at the sign,
and each time they hit they cheer
and chalk up another beer, especially
the man who thought up the sign,
who got his paintbrush and wrote
“Do Not Throw Stones At This Sign”
on a piece of driftwood which he stuck
in this useless field, then, laughing,
danced his way to the house of beer.

Ne dobj követ ebbe a jelbe,
mely itt áll, ezen a köves területen,
egy kőhajításnyira a tengertől,
melynek partja csupa kavics,
mióta homokját ellopta az építkezés,
és az a néhány melós, ki ott lődörög
vesszővel kezében és semmit de még
egy cipőt sem fog – mintha
golflabdával ostromolná a hullámokat,
vagy elmerülne és elfojtaná lélegzetét,
vagy lehajolna, mint szokta, és maroknyi
kavicsot ragadna, hogy megdobálja a jelet
és minden egyes találatra felviduljon
és egy újabb sört rendeljen, különösen
az a férfi, aki azt a jelet kitalálta,
ecsetet ragadott és a következőt írta
„Ne Dobj Követ Ebbe A Jelbe”
egy hordalékfára, melyet beleszúrt
abba a hasztalan térbe, majd, kacagva,
táncot lejtett útközben a sörözőig.