Swanson, Eleanor: A csillagászati könyv (The Astronomy Book in Hungarian)

I took the astronomy book from the shelf--
the one I bought on our first anniversary
to teach my husband the stars.
Light rolled off the slick pages.
The gray italic print of formulas
galactic dust impressed there.
I thumbed through suns and solar
systems, remembering the point
of my search: some star I wanted
to pluck out of the book to bring
on darkness and the glitter of the moon,
further spreading the farmer’s brash

white floodlights over the rutted fields.
Outside together, I follow your arm,
raised toward the sky, pointing out,
a star, as you tell your colorful story
of its discovery, and how it must
have winked out millennia ago.
You sent shivers up my spine
as I thought of interstellar dust
and matter adrift.  You school me--
from hottest to coldest, the seven main
groups of stellar spectra—OBAFGKM.
Oh be a fine girl, kiss me. 
And I did, standing under
the faint light of millions of stars.[1]

Levettem a polcról azt a csillagászati könyvet--
melyet első évfordulónkon vásároltam,
hogy férjemet megismertessem a csillagokkal.
Sima oldalakból világosság áradt.
A képletek szürke dőlt betűs nyomata
galaktikus por benyomását keltette.
Napokat és naprendszereket
lapoztam végig, emlékezvén a pontra
melyet kerestem: néhány csillagot
ki akartam rántani a könyvből, hogy
homályba és a Hold ragyogásába vigyem,
gazdák elhatalmasodó tolakodásába

barázdált földek felett fehér reflektorfények.
Kint szüntelenül, karod követem,
égbe emelkedőt, egy csillagra,
mutatót, miközben színes történeted
meséled felfedezéséről, és hogy annak
már évezredek óta ki kellet hunynia.
Megborzoltad hátam,
ahogy csillagközi porra és sodródó
anyagra gondoltam.  Kiiskoláztatsz--
legforróbbtól a leghidegebbig, a hét fő
csillagászati színképosztályból—OBAFGKM.[1]
Ó bogaram, akaró finom gondolat kéje mar. 
Milliónyi csillag halvány fényében
megcsókoltalak.