Stevens, Wallace: A dolgok egyszerű lényege (The Plain Sense of Things in Hungarian)
The Plain Sense of Things (English)After the leaves have fallen, we return To a plain sense of things. It is as if We had come to an end of the imagination, Inanimate in an inert savior.
It is difficult even to choose the adjective For this blank cold, this sadness without cause. The great structure has become a minor house. No turban walks across the lessened floors.
The greenhouse never so badly needed paint. The chimney is fifty years old and slants to one side. A fantastic effort has failed, a repetition In a repetitiousness of men and flies.
Yet the absence of the imagination had Itself to be imagined. The great pond, The plain sense of it, without reflections, leaves, Mud, water like dirty glass, expressing silence
Of a sort, silence of a rat come out to see, The great pond and its waste of the lilies, all this Had to be imagined as an inevitable knowledge, Required, as necessity requires.
|
A dolgok egyszerű lényege (Hungarian)Miután lehulltak a levelek, visszatérünk a dolgok egyszerű lényegéhez. Mintha el kellene képzelnünk, hogy eljutunk a képzelet végéhez, lelketlenül, egy tehetetlen megváltó által.
Még a megfelelő jelzők kiválasztása is nehéz. E tompa hideg, ez az ok nélküli bánat. A nagyszerű szerkezet szánalmas kunyhóvá alacsonyodott. Nem jár turbán a megtépázott padló felett.
Az üvegház sosem szorult ennyire festésre. A kémény ötvenéves, lassanként kidől helyéből. Egy nagyszabású cél elbukott, emberek s legyek azonos szintű létének hangsúlyozódása ez.
S mégis, magát a képzelet megszűnését kellett elképzelni. A hatalmas tócsa, egyszerű értelme, tükörképek nélkül, lehullt levelek, sár, a víz, akár a koszos üveg, a kifejeződő csend.
Rejtekükből előbújó patkányok csendje ez, a hatalmas tócsa és a vízililiomok hiábavaló halála, s mindezt el kellett képzelni, mint elkerülhetetlen tudást, ahogyan azt a szükségesség megköveteli.
|