St. Vincent Millay, Edna: Bluebeard

This door you might not open, and you did;
So enter now, and see for what slight thing
You are betrayed... Here is no treasure hid,
No cauldron, no clear crystal mirroring
The sought-for truth, no heads of women slain
For greed like yours, no writhings of distress,
But only what you see... Look yet again—
An empty room, cobwebbed and comfortless.
Yet this alone out of my life I kept
Unto myself, lest any know me quite;
And you did so profane me when you crept
Unto the threshold of this room to-night
That I must never more behold your face.
This now is yours. I seek another place.

Ajtóm nyitottad illetéktelen;
Hát most már menj be, s lásd, mily semmi az,
Min képzelegsz... Rejtett kincs? Nincs nekem,
Nincs itt üst, varázstükör a kopasz
Falon, nincsenek levágott fejek,
Fajtádé, mohó nőké, kínpadok,
Csak az, mit látsz... Nézd, nézd, hisz nézheted —
Üres szoba, pókhálós, elhagyott.
Ezt tartottam meg életemből én,
Hogy ki ne fürkészhessen senki sem;
Átfurakodtál szobám küszöbén,
És ezzel porbarántottad fejem,
Hogy arcod látnom többé nem öröm.
Minden tiéd lett. Én elköltözöm.

....................................
Pontos, prózai fordítás:


Ez az ajtó nem azért volt itt, hogy te kinyisd, te meg kinyitottad;
Hát akkor most már lépj be, és lásd, micsoda jelentéktelenség miatt
Beszélték tele a fejedet... Nincs itt rejtett kincs,
Nincs semmiféle üst, nincs a hőn vágyott igazságot felvillantó tiszta kristály,
Sem a te mindentakarásodhoz hasonló mindentakarásukért meggyilkolt asszonyi fejek,
Sem görcsökben vonagló kínok,
Csak az van, amit látsz... Nézd meg megint —
Üres szoba, pókhálós és kényelmetlen.
Ez az egyetlen dolog, amit magamnak tartottam fenn
Az életemből, hogy ne legyek megismerhető;
Te meg annyira megszentségtelenítettél a befurakodásoddal,
Azzal, hogy e terem küszöbe elé csúsztál-másztál ma éjjel,
Hogy én a te arcodat többé nem szemlélhetem.
Ezentúl itt minden a tiéd. Én elköltözöm.