Spender, Stephen: Hölderlin öregkora (Hölderlin's Old Age in Hungarian)

When I was young I woke gladly in the morning
With the dew I grieved, towards the close of day.
Now, when I rise, I curse the white cascade
That refreshes all roots, and I wish my eyelids
Were shutters held down by the endless weight
Of the mineral earth. How strange it is, that at evening
When prolonged shadows lie down like cut hay
In my mad age, I rejoice, and my spirit sings
Burning intensely in the centre of a cold sky.

Ifjúkoromban boldogan ébresztett a reggel
s a harmattal együtt sirattam az estét.
Most, ha kelek, átkozom a gyökérfrissitő
fehér vízesést: bár zuhantaná
pillám redőnyét egy ásványi világ
végtelen súlya! De furcsa, hogy esténkint,
mikor kaszált füvekként nyúlnak el az árnyak,
őrült koromban örömöt érzek és lelkem élénken
lángolva egy hideg ég középpontjában énekel.