This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Smith, William Jay: Mr. Smith (Mr. Smith in Hungarian)

Portre of Smith, William Jay
Portre of Gergely Ágnes

Back to the translator

Mr. Smith (English)

How rewarding to know Mr. Smith,

   Whose writings at random appear!

Some think him a joy to be with

   While others do not, it is clear.

 

His eyes are somewhat Oriental,

   His fingers are notably long;

His disposition is gentle,

   He will jump at the sound of a gong.

 

His chin is quite smooth and uncleft,

   His face is clean-shaven and bright,

His right arm looks much like his left,

   His left leg it goes with his right.

 

He has friends in the arts and the sciences;

   He knows only one talent scout;

He can cope with most kitchen appliances,

   But in general prefers dining out.

 

When young he collected matchboxes,

   He now collects notebooks and hats;

He has eaten roussettes (flying foxes),

   Which are really the next thing to bats!

 

He has never set foot on Majorca,

   He has been to Tahiti twice,

But will seldom, no veteran walker,

   Take two steps when one will suffice.

  

He abhors motorbikes and boiled cabbage;

   Zippers he just tolerates;

He is wholly indifferent to cribbage,

   And cuts a poor figure on skates.

 

He weeps by the side of the ocean,

   And goes back the way that he came;

He calls out his name with emotion--

   It returns to him always the same.

 

It returns on the wind and he hears it

   While the waves make a rustle around;

The dark settles down, and he fears it,

   He fears its thin, crickety sound.

 

He thinks more and more as time passes,

   Rarely opens a volume on myth.

Until mourned by the tall prairie grasses,

   How rewarding to know Mr. Smith!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poets.org/viewmedia.php

Mr. Smith (Hungarian)

Hát van szerencsém, kedves Smith,

A verse mily ritka madár!

Az emberek szeretik is,

De van, aki nem, ugyebár.

 

A két szeme kissé tatáros,

Az ujjai: tíz hosszú csont;

A modora többnyire nyájas,

De ugrik, ha kondul a gong.

 

Az állának síma a dombja,

Az orcája szép, mint a fal,

A bal karja, akár a jobbja,

A jobb lába jár, mint a bal.

 

Sok barátja tudós meg művész,

S egy őstehetség-idomár;

A konyhai berkekben bűvész,

De étkezni máshova jár.

 

Míg ifjú volt, skatulyát gyűjtött,

Ma noteszt és kalapot kér;

És evett már roussette-et (sülttök),

Mely repül, mint a bőregér.

 

Még Mallorcán sohase lebzselt,

De Tahitin kétszer is járt,

Nem nagy menő, nem lép, csak egyet,

Ha tudja, hogy kettő megárt.

 

A motor s a káposzta árnya

S a cipzárak üldözik őt,

De hidegen hagyja a kártya,

S a korcsolya nem viszi, sőt.

 

És sír, hogyha óceánt látott,

De ahonnét jött, oda tér;

S a neve, mit szertekiáltott,

A visszhanggal visszabeszél.

 

Elhozza a szél, odahallja,

Míg partra csapódik a víz,

Sötétedik, és a morajba

Belecirreg a félelem is.

 

Fut az óra, s ő tűnődve méri,

Igazán a mesékbe se hisz -

Akit elsirat egyszer a préri:

Hát volt szerencsém, kedves Smith!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap