Smith, Stevie: The Weak Monk

The monk sat in his den
He took the mighty pen
And wrote: ‘Of God and Men’.

One day the thought struck him
It was not according to Catholic doctrine,
His blood ran dim.

He wrote till he was ninety years old
Then he shut up the book with a clasp of gold
And buried it under the sheepfold.

He’d enjoyed it so much, he loved to plod,
And he thought he’d a right to expect that God
Would rescue his book alive from the sod.

Of course it rotted in the snow and rain,
No one will ever know now what he wrote of God and Men.

For this the monk is to blame.

Barlangjában a szerzetes pedig
tollhoz kapott, s fölírá, ez itt
a mű: „Istentől emberig."

Egy nap belényilallt: hüha,
ez nem a katolikus doktrína –
s a vére megfagya.

Írt, írt, leélt kilencven nyarat,
és becsuká a könyvet, aranyból volt a csat,
s eltemeté a művet a birkaól alatt.

Úgy átélte, szerette, azt hitte, bízni kell,
s máris jogunk van várni, jön az égi jel,
s a föld alól a mű egyszerre csak kikel.

A könyv persze elrohadt: hó, eső, hideg.
Mostmár senki se fogja tudni, Istentől emberig mi lett.

Erről a szerzetes tehet.