Smith, Stevie: The Heavenly City

I sigh for the heavenly country,
Where the heavenly people pass,
And the sea is as quiet as a mirror
Of beautiful beautiful glass.
 
I walk in the heavenly field,
With lilies and poppies bright,
I am dressed in a heavenly coat
Of polished white.
 
When I walk in the heavenly parkland
My feet on the pasture are bare,
Tall waves the grass, but no harmful
Creature is there.
 
At night I fly over the housetops,
And stand on the bright moony beams;
Gold are all heaven’s rivers,
And silver her streams.

A mennyei országba vágyom,
hol jön-megy a mennyei nép,
a tenger meg síma, akár a tükör,
ha üvegje gyönyörüszép.
 
Ott járok a mennyei réten,
liliom, pipacs ragyog,
s én fénylő, fehér mennyei
köpenyben vagyok.
 
S amint járok a mennyei parkban,
csak úgy meztélláb a gyepen,
magos a fű, de nincs oly lény,
aki ártson nekem.
 
Éjjel háztetők fölibe szállok,
fölfognak a holdsugarak;
a menny minden folyója színarany,
ezüst a patak.