This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sitwell, Edith: Madárének (A Bird’s Song in Hungarian)

Portre of Sitwell, Edith
Portre of Szemlér Ferenc

Back to the translator

A Bird’s Song (English)

The fire high up in air -
The Bird - cries, ‘I am the seed of fire
From the Sun - although I wear
A bird-mask. Now I swoop
Down to the archipelago of suns on the orange-tree in a dark sea of leaves.

O young Medea, fear
The sea in each fire that hangs upon your tree,
The cold in the heart of Man.
O guard that fleece of gold in your breast, your heart of fire;
Too soon it stolen will be!

Between smooth leaves where still the drops of night
Lie, the gold cold water-drops, I take ray flight,
Shaking down the water-drops like the dark, drowsy bees.
Beneath the orange-tree the sleeper lies -
A bone of fire in a body of thin amber; the umbrageous tree
Has changed her to a bird of fire, feathered with shade, like me.

And I, the seed of the Sun in a bird-mask,
Fly where from the perfumed stem and wind-smooth fruits down-pour
Such amber tears as the rich Sun doth weep
In his deep noonday sleep.’

In this deep night of leaves
And seas in a fire of gold,
If Man, the marauding faithless Jason, came, how should he know
Which is the gilded fleece and which the long and legendary Sea -
Which is the Sleeper's long and tangled hair and which the water-cold gold orange-tree?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://books.google.hu/books

Madárének (Hungarian)

Madár kiált amott,
mint láng az égen: „Tűz vagyok
a Napból, habár madár-alakot
hordok. S most a narancsfa
napjainak szigethonába szállok alá sötét lombtengeren át.

Ifjú Médea, óvd
a fák csüngő tüzébe rejtett tengertől magad.
A férfiszív fagyától
őrizd benső aranygyapjúd, égő szíved,
mit hamar elragad!

Lágy lombok közt, hol cseppekben az éjjel
mint harmat ül még, ott repülök én el.
A cseppek sötét álmos méhét leverem.
Narancsfa alatt alvó lány pihen,
láng-csont borostyán-testben. S a fa homálya kis
árnytollas tűzmadárrá változtatja, akár engem is.

S én, madár-álorcás napdarab,
ott szállok, hol szagos törzs, s szélsima gyümölcs
déli álmán a dús napból fakadt
borostyán-könnyek hullanak."

S ha a lomb sűrű éjén
aranyfény tengeren
a Férfi jön, e hűtlen rabló Jázon, hogy is sejtené,
melyik az aranygyapjú, s a legendás távol tengerek melyek?
Hol a víz-hűs arany narancsfa, és az alvó hosszan font haja hol lebeg?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSz. F.

minimap