Shakespeare, William: XXIV. Szonett (XXIV. Sonnet in Hungarian)

Mine eye hath play'd the painter and hath steeld, 
Thy beauties forme in table of my heart,
My body is the frame wherein ti's held,
And perspectiue it is best Painters art.

For through the Painter must you see his skill, 
To finde where your true Image pictur'd lies, 
Which in my bosomes shop is hanging stil, 
That hath his windowes glazed with thine eyes:

Now see what good-turner eyes for eies haue done, 
Mine eyes haue drawne thy shape, and thine for me 
Are windowes to my brest, where-through the Sun 
Delights to peepe, to gaze therein on thee

   Yet eyes this cunning want to grace their art 
   They draw but what they see, know not the hart.

Szemem a festőt játszta, és szeretve
Szivem lapjára metszte képedet;
Testembe foglalá be, mint keretbe;
De távlat alkot csak művészetet.

Művész szemével foghatd a művet föl:
Hogy képed illő helyét megtaláld,
Melyet szivemben őrzök, és szemedből
Ömöljön fény rá, mint ablakon ált’.

Nézd, egyik szem a másiknak igy szolgál:
Az én szemem lefesté képedet;
Tied meg ablak lesz, s mögötte ott áll
A nap, gyönyörrel nézni tégedet.

   De ah, műértelem nincs a szemekben;
   Lefestik a mit látnak, a szivet nem!

Győry Vilmos és