Shakespeare, William: XLVII. Szonett (XLVII. Sonnet in Hungarian)

Betwixt mine eye and heart a league is took,
And each doth good turns now unto the other,
When that mine eye is famished for a look,
Or heart in love with sighs himself doth smother;

With my love's picture then my eye doth feast,
And to the painted banquet bids my heart:
Another time mine eye is my heart's guest,
And in his thoughts of love doth share a part.

So either by thy picture or my love,
Thy self away, art present still with me,
For thou not farther than my thoughts canst move,
And I am still with them, and they with thee.

   Or if they sleep, thy picture in my sight
   Awakes my heart, to heart's and eye's delight.

Szivem s szemem most szövetségre lépett,
Hogy egy a más segítségére lesz:
Ha szemem látni sovárogja képed’
Vagy szerelmedért szívem epedez.

Ha képed’ látja: szemem ünnepet tart
S meghivja rá vendégül szívemet;
Majd szívem terít szerelmeddel asztalt
S üdvéből akkor szemem részt vehet.

Igy, távol bár, de szerelemben, képben.
Lényed szünetlen birtokomba’ van.
Gyors gondolatom kísér minden lépten,
S én véle, ő veled van untalan.

        Álmában is: képed meg-megjelen,
        S gyönyörre költi szívem’ és szemem’.