Shakespeare, William: XLVI. Szonett (XLVI. Sonnet in Hungarian)

Mine eye and heart are at a mortal war,
How to divide the conquest of thy sight,
Mine eye, my heart thy picture's sight would bar,
My heart, mine eye the freedom of that right,

My heart doth plead that thou in him dost lie,
(A closet never pierced with crystal eyes)
But the defendant doth that plea deny,
And says in him thy fair appearance lies.

To side this title is impanelled
A quest of thoughts, all tenants to the heart,
And by their verdict is determined
The clear eye's moiety, and the dear heart's part.

   As thus, mine eye's due is thy outward part,
   And my heart's right, thy inward love of heart.

Haláltusát vívnak szemem s szivem,
Szépségeden osztozva dulakodnak:
Képedtől tiltja a szivet a szem,
A szem jogát tagadj’ a sziv viszontag.

Állítja szívem, hogy te benne nyugszol,
Elrejtve ott, hová nem hat be szem;
A szem tagadja ezt, s vitázva úgy szól,
Hogy tűkörében ragyogsz fényesen.

Hogy a vitát közöttük döntené el:
A gondolat lőn küldve most oda;
És ki van adva, bölcs itéletével,
A hű szem része s a hő sziv joga.

        Igy: a külbájon legeljen a szem;
        Szivé a szivbe rejtett szerelem.

Győry Vilmos és