Shakespeare, William: Come Away, Come Away, Death

In Twelfth Night

Come away, come away, death,

    And in sad cypress let me be laid.

Fly away, fly away, breath;

    I am slain by a fair cruel maid.

My shroud of white, stuck all with yew,

             O, prepare it!

My part of death, no one so true

         Did share it.

Not a flower, not a flower sweet,

    On my black coffin let there be strown.

Not a friend, not a friend greet

    My poor corpse, where my bones shall be thrown.

A thousand thousand sighs to save,

             Lay me, O, where

Sad true lover never find my grave,

             To weep there!

Dal a Vízkeresztből

Gyere hát, te halál már!

Befed itt feketén ez a föld:

te tűnő lehelet szállj!

Ez a kőszívű lányka megölt,

cipruskoporsóm, szemfedőm

vár már reám:

nem vitt el még ily szenvedőn

senkit a halál.

Ne tegyen koszorúkat

a barát se sírom fölibe,

legyen itt szomorú, vad

hol e csontot a hant födi be,

ne tudja az se, kit temet,

ki eltemet: hű szerető se lelje meg

testemet.