Shakespeare, William: CXXXIX. Szonett (CXXXIX. Sonnet in Hungarian)

O! Call me not to justify the wrong
That thy unkindness lays upon my heart:
Wound me not with thine eye, but thy tongue:
Use power with power, and slay me not by art,

Tell me thou lov'st elsewhere: but in my sight,
Dear heart, forbear to glance thine eye aside:
What need'st thou wound with cunning, when thy might
Is more than my o'erpressed defence can bide?

Let me excuse thee: ah! my love well knows
Her pretty looks have been my enemies:
And therefore from my face she turns my foes,
That they elsewhere might dart their injuries:

   Yet do not so: but since I am near slain,
   Kill me outright with looks, and rid my pain..

Ó, ne kívánd, hogy védjem is a rosszat,
Mellyel hidegséged lelkemre tör;
Ha nyelved tőr, szemedet ne forgasd:
Erő, légy erős, s ne álnokul ölj.

Mondd ki, drágám, hogy mást szeretsz, de ha
Épp látlak, jobbra-balra ne kacsintgass;
Mért kacérul sebzel, ha rozoga
Páncélomon át szívembe hasíthatsz?

Menthetnélek: ah, jól tudja a kedves,
Mennyire gyűlöl szép tekintete,
S szeme arcomról, íme, tovarepdes,
Hogy haragja mást nyilazzon tele;

   De már fél-halott vagyok, s ezt se bírom:
   Végezz ki szemeddel: oltsd ki kínom.