Sexton, Anne: A farmer felesége (The Farmer's Wife in Hungarian)

From the hodge porridge
of their country lust,
their local life in Illinois,
where all their acres look
like a sprouting broom factory,
they name just en years now
that she has been his habit;
as again tonight he'll say
honey bunch let's go
and she will not say how there
must be more to living
than this brief bright bridge
of the raucous bed or even
the slow braille touch of him
like a heavy god grown light,
that old pantomime of love
that she wants although
it leaves her still alone,
built back again at last,
mind's apart from him, living
her own self in her own words
and hating the sweat of the house
they keep when they finally lie
each in separate dreams
and then how she watches him,
still strong in the blowzy bag
of his usual sleep while
her young years bungle past
their same marriage bed
and she wishes him cripple, or poet,
or even lonely, or sometimes,
better, my lover, dead.

A terpeszkedő, zagyva
vidéki bujaságból,
ami az illinois-i élet,
ahol minden hektár olyan,
mint egy csírázó seprűgyár,
mostmár tíz évet úgy hívnak, hogy
asszony, te vagy a szokásom;
persze ma éjjel is azt fogja
mondani, gyerünk, anyukám,
és ő nem mondja rá, hát nincs
az élethez valami többlet,
csak a rekedt ágynak ez a
villogó kis hídja, vagy a lassú,
vakírásos férfiérintés
a megkönnyülő istensúlyból, az
a régi szerelmi pantomim,
amire úgy sóvárog, pedig
akkor is egyedül marad,
visszaépülhet önmagába,
különvált agyvelővel, saját
énjébe, saját szavaiba,
s a gyűlöletbe, hogy izzadságszagú
a ház, a közös ház, ahogy végül
kettévált álomban fekszenek,
s akkor hogy figyeli ezt a férfit,
ez még mindig feszít a megszokott
szortyogás toprongyos zsákjában, míg
az ő fiatal évei a közös
hitvesi ágy mellett elcsukladoznak,
légy nyomorék, kívánja neki, légy
költő, légy akár magányos, s néha
inkább, szerelmem, légy halott.