This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sexton, Anne: The Ballad of the Lonely Masturbator

Portre of Sexton, Anne

The Ballad of the Lonely Masturbator (English)

The end of the affair is always death.
She's my workshop. Slippery eye,
out of the tribe of myself my breath
finds you gone. I horrify
those who stand by. I am fed.
At night, alone, I marry the bed.

Finger to finger, now she's mine.
She's not too far. She's my encounter.
I beat her like a bell. I recline
in the bower where you used to mount her.
You borrowed me on the flowered spread.
At night, alone, I marry the bed.

Take for instance this night, my love,
that every single couple puts together
with a joint overturning, beneath, above,
the abundant two on sponge and feather,
kneeling and pushing, head to head.
At night alone, I marry the bed.

I break out of my body this way,
an annoying miracle. Could I
put the dream market on display?
I am spread out. I crucify.
My little plum is what you said.
At night, alone, I marry the bed.

Then my black-eyed rival came.
The lady of water, rising on the beach,
a piano at her fingertips, shame
on her lips and a flute's speech.
And I was the knock-kneed broom instead.
At night alone I marry the bed.

She took you the way a woman takes
a bargain dress off the rack
and I broke the way a stone breaks.
I give back your books and fishing tack.
Today's paper says that you are wed.
At night, alone, I marry the bed.

The boys and girls are one tonight.
They unbutton blouses. They unzip flies.
They take off shoes. They turn off the light.
The glimmering creatures are full of lies.
They are eating each other. They are overfed.
At night, alone, I marry the bed.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://www.ablemuse.com

A magányos maszturbáló balladája (Hungarian)

A dolog vége csak a halál lehet.
Ő az én műhelyem. Siklik a szem,
saját törzséből a lehelet
hűlt helyedet leli. Elrémisztem
aki mellettem áll. Megveszek.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Ujj ujj mellett, most ő az enyém.
Nincs túl messze. Ő az én "velem"-em.
Verem mint harangot. A lugas rejtekén
lefekszem, ott, ahol őt feküdted szűntelen.
A virágágyon vetted kölcsön testemet.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Például ma éjjel, szerelmem,
minden minden pár egybekel
közös nekifekvéssel, egyik fenn másik lenn,
a dagadó barlangos test meg a pehely,
térdelve, lökve. Összedugva a fejek.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Így szököm ki testemből, mi mást vár;
bosszantó csoda. Segít-e
az álomkirakodóvásár?
Szét vagyok tárva. Keresztrefeszítve.
Ez itt az én mazsolám, ahogyan nevezed.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Aztán jött a feketeszemű rivális.
A vízinő, a parton felbukkana.
Az ujjak: klaviatúra, a száj is
szégyenpíros és benne fuvolázó bájduma.
És lettem az X-lábú seprűnyél magam helyett.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Úgy akasztotta le tenmagadat
mint kapós ruhát az üzleti fogasról,
én félregurultam mint kődarab.
Vidd a könyveid horgászbotodostól .
Az újság hozta az eljegyzéseteket.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.

Ma éjjel összebújnak lányok és fiúk.
Blúzkigombolás. Nyílik a slicc.
Cipők koppannak a padlón. A fény kihúnyt.
A csillogó lények igazsága vicc.
Fölfalják egymást. Megcsömörlenek.
Éjszaka egyedül. Én az ágyamé leszek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationIsrael Efraim

minimap