Baudelaire (English)
When I fall asleep, and even during sleep,
I hear, quite distinctly, voices speaking
Whole phrases, commonplace and trivial,
Having no relation to my affairs.
Dear Mother, is any time left to us
In which to be happy? My debts are immense.
My bank account is subject to the court’s judgment.
I know nothing. I cannot know anything.
I have lost the ability to make an effort.
But now as before my love for you increases.
You are always armed to stone me, always:
It is true. It dates from childhood.
For the first time in my long life
I am almost happy. The book, almost finished,
Almost seems good. It will endure, a monument
To my obsessions, my hatred, my disgust.
Debts and inquietude persist and weaken me.
Satan glides before me, saying sweetly:
“Rest for a day! You can rest and play today.
Tonight you will work.” When night comes,
My mind, terrified by the arrears,
Bored by sadness, paralyzed by impotence,
Promises: “Tomorrow: I will tomorrow.”
Tomorrow the same comedy enacts itself
With the same resolution, the same weakness.
I am sick of this life of furnished rooms.
I am sick of having colds and headaches:
You know my strange life. Every day brings
Its quota of wrath. You little know
A poet’s life, dear Mother: I must write poems,
The most fatiguing of occupations.
I am sad this morning. Do not reproach me.
I write from a café near the post office,
Amid the click of billiard balls, the clatter of dishes,
The pounding of my heart. I have been asked to write
“A History of Caricature.” I have been asked to write
“A History of Sculpture.” Shall I write a history
Of the caricatures of the sculptures of you in my heart?
Although it costs you countless agony,
Although you cannot believe it necessary,
And doubt that the sum is accurate,
Please send me money enough for at least three weeks. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.poemhunter.com |
|
|
Baudelaire (Hungarian)
Amikor elalszom, sőt még alvás közben is
Hangokat hallok, tisztán kivehetően,
Összefüggő szavakat, közhelyeket, banalitásokat,
Melyeknek semmi közük a dolgaimhoz.
Drága Anyám, van-e még számunkra idő
Boldognak lenni? Adósságaim óriásiak.
Bankszámlámat a törvényszék vizsgálja.
Semmit se tudok. Nem tudok tudni semmit.
Képtelenné váltam bármilyen erőfeszítésre.
De most is, mint eddig, szeretetem irántad fokozódik.
Te mindig kész vagy rá, hogy megkövezz, mindig:
Ez igaz. Ez gyerekkorom óta így van
Hosszú életem folyamán először
Majdnem boldog vagyok. A könyv, majdnem befejezve,
Majdnem jónak látszik. Fennmarad majd,
Rögeszméim, gyűlöletem, undorom emlékműve.
Adósságok és nyugtalanság társulnak hozzám és gyöngítenek.
A Sátán siklik elém, és kedveskedve mondja:
„Pihenj egy napot! Ma pihenhetsz és játszhatsz.
Éjszaka dolgozni fogsz." Mikor jön az éj,
Agyam, a lemaradástól rémült, szomorúságtól unott-
Egykedvű, tehetetlenségtől béna,
Megígéri: „Holnap. Holnap dolgozni fogok."
Holnap ugyanaz a komédia játszódik le,
Ugyanazzal az elhatározással, ugyanazzal a gyengeséggel.
Torkig vagyok ezekkel a bútorozottan bérelt szobákkal.
Torkig vagyok a nátháimmal és a fejfájásaimmal.
Te ismered furcsa életemet. Minden nap meghozza
A maga harag-hányadát. Te kevéssé ismered
A költő életét, drága Anyám: nekem verseket kell írnom,
A legkimerítőbb elfoglaltság.
Szomorú vagyok ma reggel. Ne tegyél szemrehányást.
Egy kávéházból írok közel a postához,
Biliárdgolyók csattogása, edénycsörömpölés,
Szívem kalapálása közepette. Felkértek, hogy írjam meg
„A karikatúra történetét". Felkértek, hogy írjam meg
„A szobrászat történetét". Írjam meg
A szívemben rólad élő szobrok karikatúráinak történetét?
Bárha mérhetetlen gyötrelmet okoz is neked,
Bárha nem is tudod elhinni, hogy, szükséges,
És kétled, hogy az összeg pontos volna,
Kérlek, küldj nekem legalább három hétre elegendő pénzt.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | K. P. |
|
|