Robinson, Edwin Arlington: Richard Cory (Richard Cory in Hungarian)

Whenever Richard Cory went down town,

We people on the pavement looked at him:

He was a gentleman from sole to crown,

Clean-favoured and imperially slim.

And he was always quietly arrayed,

And he was always human when he talked;

But still he fluttered pulses when he said,

"Good Morning!" and he glittered when he walked.

And he was rich, yes, richer than a king,

And admirably schooled in every grace:

In fine -- we thought that he was everything

To make us wish that we were in his place.

So on we worked and waited for the light,

And went without the meat and cursed the bread,

And Richard Cory, one calm summer night,

Went home and put a bullet in his head.

Mikor Richard Cory a városba ment,

Mi, plebs, csak a járdáról néztük őt:

Tetőtől talpig igazi gentleman.

Szép, elegáns, fenséges, karcsú gőg.

Mintha dobozból húzták volna ki.

Fényt szikráztatva csillogott, ha járt.

Ha megszólalt, ő mindig emberi.

De reszketett, ha jó reggelt kívánt.

Gazdag volt - a királynál gazdagabb.

Iskolázott - minden báj mintaképe.

Végül azt hittük, mindent megad,

Ha azt kívánnánk, mi lennénk helyébe.

Mi gürcöltünk, vágytunk a fény után,

Koplaltunk, ócsáltuk a kenyeret;

Ő hazament, s egy halk nyáréjszakán

Fejébe szépen golyót röpített.