Robinson, Edwin Arlington: Richard Cory (Richard Cory in Hungarian)

Whenever Richard Cory went down town,

We people on the pavement looked at him:

He was a gentleman from sole to crown,

Clean-favoured and imperially slim.

And he was always quietly arrayed,

And he was always human when he talked;

But still he fluttered pulses when he said,

"Good Morning!" and he glittered when he walked.

And he was rich, yes, richer than a king,

And admirably schooled in every grace:

In fine -- we thought that he was everything

To make us wish that we were in his place.

So on we worked and waited for the light,

And went without the meat and cursed the bread,

And Richard Cory, one calm summer night,

Went home and put a bullet in his head.

Ahányszor Richard Cory köztünk járt,

Mi gyalognépek csak bámultuk őt.

Bámultuk azt az eleganciát,

Karcsú derekat, fejedelmi főt.

És mindig oly csendesen öltözött,

És mindig olyan ember volt, ha szólt,

De mégis, pulzusunk megreszketett

Ha szólt, „Jó reggelt!” Lépése villogott.

És gazdag volt, királyok partnere,

Művelt, finom, modorát csodáltuk-

Egyszóval – véltük -megvolt mindene.

Helyében lenni - ez volt titkos álmunk.

Húztuk az igát, éjt nappá téve,

Húsért epedtünk a kenyér helyébe…

S Richard Cory, egy szép nyári éjjel

Hazament s golyót repített a fejébe.