This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rich, Adrienne: Two Songs

Portre of Rich, Adrienne

Two Songs (English)

1.

Sex, as they harshly call it,

I fell into this morning

at ten o'clock, a drizzling hour

of traffic and wet newspapers.

I thought of him who yesterday

clearly didn't

turn me to a hot field

ready for plowing,

and longing for that young man

pierced me to the roots

bathing every vein, etc.

All day he appears to me

touchingly desirable,

a prize one could wreck one's peace for.

I'd call it love if love

didn't take so many years

but lust too is a jewel

a sweet flower and what

pure happiness to know

all our high-toned questions

breed in a lively animal.

 

2.

That "old last act"!

And yet sometimes

all seems post coitum triste

and I a mere bystander.

Somebody else is going off,

getting shot to the moon.

Or a moon-race!

Split seconds after

my opposite number lands

I make it--

we lie fainting together

at a crater-edge

heavy as mercury in our moonsuits

till he speaks--

in a different language

yet one I've picked up

through cultural exchanges...

we murmur the first moonwords:

Spasibo. Thanks. O.K.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemhunter.com

Két dal (Hungarian)

1.

A szex – ahogy nevezni

szokás – ma délelőtt tíz

órakor tört rám, hírlapokra,

autókra szitáló esőben.

Őrá gondoltam, aki tegnap

nem tette, sajna,

forró földdé a testem,

mely már alig várja a szántást.

S a vágy iránta lényem

gyökeréig hasított,

tombolt minden eremben, stb.

S ma egész nap olyan meg-

és áthatóan kívánom,

hogy fel tudnám békémet dúlni érte.

Szerelem? Nem, hisz ahhoz

évek kellenek, de azért

a kéj is drágakő,

s virág, s milyen nagy, tiszta

öröm is tudni, hogy

fennkölt kérdéseink egy

hús-vér lényben tenyésznek!

 

2.

A jó öreg „finálé!”

És néha mégis

úgy érzem, minden post coitum triste,

s én puszta kívülálló.

Valaki más kel útra,

őt lövik fel a holdra.

Vagy versenyben!

Tizedmásodpercekkel

űrhajóstársam után

Holdat érek én is –

majd heverünk aléltan

egy kráter szélén,

higanysúllyal a holdjáró ruhánkban,

míg meg nem szólal –

s bár nem beszélek a nyelvén,

pár szót fölszedtem a

kultúrcserék során…

Elsuttogjuk, most először a Holdon:

Szpasziba. Kösz. Oké.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hotdog.hu

minimap