This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Revard, Carter: Aesculapius Unbound

Portre of Revard, Carter

Aesculapius Unbound (English)

(Ovid and Darwin in Oklahoma)

 

By beautiful design, a snake’s jawbones

unhinge, so it can swallow

things bigger around

than it is.

I wondered, when

the old man shot a blacksnake in

the hen-house, then held it

up by the tail,

just how in hell those great big lumps

along its six-foot length, slow-twisting up and

down as it hung, had ever been

choked down.

Later, I heard that snakes

are deaf, those three hinged bones

had not yet turned into the malleus, incus

and stapes of my middle ear,

they have no tympanum

and no cochlea,

no auditory nerve, their brain only

processes earth’s vibrations, but not thunder’s,

so snakes don’t sing, although perhaps

they dance when mating—

only their cousins, the small birds,

sing the light’s changes.

So when I heard,

as twilight grew, the orchard

oriole sing its heart out there in the elm’s

green heaven, something unhinged

and let the music in,

but if they hold me up and listen,

it may by then be part of me –

be how I live and breathe,

or will at least be how

I try to whistle, when

the spirit moves.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://artsbeat.blogs.nytimes.com

Aszklépiosz határtalanul (Hungarian)

(Ovidius és Darwin Oklahomában)

 

Gyönyörű konstrukciójának köszönhetően

a kígyó állkapcsa kiakasztódik,

így lenyelhet olyasmit is,

ami nála szélesebb.

Amikor az öreg

lelőtt egy mokaszinkígyót a baromfiólban

és farkánál fogva feltartotta

azon merengtem,

hogy a pokolba nyelte le

azokat hatalmas tojásokat

ez a hat láb hosszú,

lassan tekergőző és vonagló hüllő...

Később hallottam, hogy a kígyók

süketek, ez a három kiakasztható csont

nem lett a középfül  kalapácsa,

üllője és kengyele,

a kígyó testében nincs dobhártya,

fülcsiga,

hallóideg, agyuk csupán

a föld rezgését dolgozza fel, a villámét nem,

ezért nem énekelnek a kígyók,

de táncolnak talán párzás közben –

csak rokonaik, az apró madarak

éneklik meg a fény változását.

És mikor meghallottam

a sárgarigó szívből jövő dalát alkonyatkor,

szilfák zöld édenében, valami

kiakasztódott bennem,

és beengedte a zenét

de ha felemelnek és figyelnek,

lehet, hogy addigra már részemmé válik –

azzá, ahogy élek és lélegzem,

vagy legalább azzá, ahogy

fütyülni próbálok, amikor

megmozdul a szellem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.irodalmijelen.hu

minimap