Raine, Kathleen: A kristály-koponya II (The Crystal Skull II in Hungarian)

All that will be remembered                         
Is a fire                                                         
            Rising up to God.                 
The snow on my love’s shoulders
            Will melt in air
            Like a rose fading into night.
All that will remain
            Is the fire
            That kindled the heart.

Our lips were the sun setting on snow,                    
A cloud
            By day and fire by night.
(All that will be remembered
            Is snow
            Falling on a star)
Now suns are like desire,                  
            And snow like death
            And eyes the source of light –
But all that will be remembered
            Is love
            Kindling the night.

Love was in the beginning – the desire
            That made a star,
            Made man.
All that will remain
            Is desire
            Returning to God,
All that will be remembered
            Is that the sun
            Became the heart.

All that will remain
            Is man
            Consumed by the sun,
All that will remain
            Is what the heart remembers
            Of the sun.
All that will remain
            Is the love
            That burns away the sun.

Amire emlékezni fognak,
az a tűz,
            mely Istenhez ér fel.              
A hó szerelmem vállán elolvad,
            szertefoszlik,
            mint az éj ködébe vesző rózsa.
Ami megmarad,
            az a tűz,
            mely a szív lángját felszította.

Ajkunk nap volt, hóra hanyatlott,
felhő volt
            nappal és tűz éjszaka.
(Amire emlékezni fognak,
            az a hó,
            amint egy csillagra hull.)
Most a nap mint maga a vágy,
            és a hó mint a halál,
            s a szemekből fény sugároz –
De amire emlékezni fognak,
            az a szeretet,
            mely az éjt lángra gyújtja.

Kezdetben vala a szeretet – a vágy,
            mi csillaggá vált,
            emberré lett.
Ami megmarad,
            az a vágy,
            mely Istenhez tér vissza.
Amire emlékezni fognak, az
            az, hogy a napból
            egyszercsak szív lett.

Ami megmarad, az
            az ember,
            kit a nap felemésztett.
Ami megmarad, az
            az, amit a szív őriz meg
            a napból.
Ami megmarad,
            az a szeretet,
ami szétperzseli a napot.