Procter, Adelaide Anne: A halál angyala (The Angel Of Death in Hungarian)

Why shouldst thou fear the beautiful angel, Death,
Who waits thee at the portals of the skies,
Ready to kiss away thy struggling breath,
Ready with gentle hand to close thine eyes?

How many a tranquil soul has passed away,
Fled gladly from fierce pain and pleasures dim,
To the eternal splendour of the day;
And many a troubled heart still calls for him.

Spirits too tender for the battle here
Have turned from life, its hopes, its fears, its charms;
And children, shuddering at a world so drear,
Have smiling passed away into his arms.

He whom thou fearest will, to ease its pain,
Lay his cold hand upon thy aching heart:
Will soothe the terrors of thy troubled brain,
And bid the shadow of earth's grief depart.

He will give back what neither time, nor might,
Nor passionate prayer, nor longing hope restore.
(Dear as to long blind eyes recovered sight,)
He will give back those who are gone before.

Oh, what were life, if life were all? Thine eyes
Are blinded by their tears, or thou wouldst see
Thy treasures wait thee in the far-off skies,
And Death, thy friend, will give them all to thee.

Miért félnél a szépséges angyaltól, a Haláltól,
aki az egek kapujánál várakozik rád
készen arra, hogy lecsókolja rólad a kínlódás leheletét,
készen arra, hogy finom kezével lezárja szemed?
 
Mennyi békés lélek távozott már el,
boldogan szökve kínzó fájdalomtól és kétes örömtől
a napvilág örökös pompájához;
és számos zaklatott szív hívja őt még mindig.
 
Az itteni harchoz túl gyenge lelkek
elfordultak az élettől, reménytől, félelemtől, bűvölettől;
és gyerekek, kik a sivár világtól irtóztak,
mosolyogva múltak el karjába hullva.
 
Ő, kitől te félsz majd, hogy fájdalmad enyhítse
hideg kezét fájó szívedre fektette:
megnyugtatja majd zaklatott agyad rémületét
és kéri a földi árnyékvilág bánatának múltát.
 
Vissza fogja adni, mit sem idő, sem hatalom,
sem izzó fohász, sem vágyakozó remény nem tudhat.
(Oly drága ez, mint rég vak szemnek visszanyert látás,)
Visszaadja majd azokat, kik már korábban elmentek.
 
Ó, mi lenne az élet, ha az élet lenne minden? Szemeid
elvakítják a könnyek, mert különben látnád
kincseid, mik a távoli egekben várnak rád,
és a Halál, a barátod, ezt mind odaadja néked.