Pound, Ezra: Piccadilly

Beautiful tragical faces -
Ye that were whole, and are so sunken;
And, O ye vile, ye that might have been loved,
That are so sodden and drunken,
   Who hath forgotten you?
 
O wistful, fragile faces, few out of many!
 
The crass, the coarse, the brazen,
God knows I cannot pity them, perhaps, as I should do;
But oh, ye delicate, wistful faces,
   Who hath forgotten you?

Gyönyörű tragikus arcok -
Ti, annyira egyek és oly beesettek;
És ti gyarlók, kiket lehet, hogy szeretnek,
Italtól elázottan és elbutulva,
   Ki feledhet titeket?
 
Ó sóvár, törékeny arcok, néhány a sok közül!
 
A durva, a nyers, a pimasz,
Tudj’ isten, nem sajnálom őket úgy, ahogy tán kellene;
De ó, ti finom, sóvárgó arcok,
   Ki feledhet titeket?