Pound, Ezra: Francesca (Francesca in Hungarian)

You came in out of the night
And there were flowers in your hand,
Now you will come out of a confusion of people,
Out of a turmoil of speech about you.
 
I who have seen you amid the primal things
Was angry when they spoke your name
In ordinary places.
I would that the cool waves might flow over my mind,
And that the world should dry as a dead leaf,
Or as a dandelion seed-pod and be swept away,
So that I might find you again,
Alone.

Az éjből érkeztél közénk,
kezedben virágok,
most emberek zűrzavarából jössz,
a rólad mondott szavak káoszából.
 
Én, ki láttalak legfőbb dolgaidban
dühös voltam, mikor neved említették
ordenáré helyeken.
Bár hűvös hullámok áradnának elmémbe,
és kiszáradna a világ, mint egy hulló falevél,
vagy mint a pitypang pihéje, mit elvisz a szél,
hogy újból rád találhassak,
egyedül.