Pound, Ezra: Canto XXXIX

Desolate is the roof where the cat sat,
Desolate is the iron rail that he walked
And the corner post whence he greeted the sunrise.
In hill path: "thkk, thgk"
   of the loom
"Thgk, thkk" and the sharp sound of a song
   under olives
When I lay in the ingle of Circe
I heard a song of that kind.
   Fat panther lay by me
Girls talked there of fucking, beasts talked there of eating,
All heavy with sleep, fucked girls and fat leopards,
Lions loggy with Circe's tisane,
Girls leery with Circe's tisane
  κακά φάρμακ έδωκεν
  kaka pharmak edoken
The house of smooth stone that you can see from a distance
λύκοι όρέστεροι ήδε λέοντες
lukoi oresteroi ede leontes
   wolf to curry favour for food
---born to Helios and Perseis
   That had Pasiphae for a twin
Venter venustus, cunni cultrix, of the velvet marge
   ver novum, canorum, ver novum
Spring overborne into summer
   late spring in the leafy autumn
καλὸν ἀοιδιάει
KALON AOIDIAEI
   ἢ θεὸς ἠὲ γυνή..... φθεγγώμεθα θᾶσσον
   e theos e guné.... ptheggometha thasson
First honey and cheese
   honey at first and then acorns
Honey at the start and then acorns
honey and wine and then acorns
Song sharp at the edge, her crotch like a young sapling
illa dolore obmutuit, pariter vocem
 
ἀλλ' ἄλλην χρὴ πρῶτον ὁδὸν τελέσαι καὶ ἱκέσθαι
εἰς Ἀίδαο δόμους καὶ ἐπαινῆς Περσεφονείης,
ψυχῇ χρησομένους Θηβαίου Τειρεσίαο,
μάντηος ἀλαοῦ, τοῦ τε φρένες ἔμπεδοί εἰσι:
τῷ καὶ τεθνηῶτι νόον πόρε Περσεφόνεια,
 
When Hathor was bound in that box
   afloat on the sea wave
Came Mava swimming with light hand lifted in overstroke
sea blossom wreathed in her locks,
"What are you box?"
   "I am Hathor."
Che mai da me non si parte il diletto
Fulvida di folgore
Came here with Glaucus unnoticed, nec ivi in harum
Nec in harum ingressus sum.
   Discuss this in bed said the lady
Euné kai philoteti ephata Kirkh
Εὺνή καἰ φιλότητι, ἕφατα Κἱρκη“
es thalamon
Ες θάλαμον
Eurilochus, Macer, better there with good acorns
Than with a crab for an eye, and 30 fathom of fishes
Green swish in the socket,
   Under the portico Kirké:......
"I think you must be Odysseus....
   feel better when you have eaten....
Always with your mind on the past....
Ad Orcum autem quisquam?
   nondum nave nigra pervenit.....
Been to hell in a boat yet?
Sumus in fide
Puellaeque canamus
sub nocte....
   there in the glade
To Flora's night, with hyacinthus,
With the crocus (spring
   sharp in the grass,)
Fifty and forty together
  ERI MEN AI TE KUDONIAI
Betuene Aprile and Merche
   with sap new in the bough
With plum flowers above them
   with almond on the black bough
With jasmine and olive leaf,
To the beat of the measure
From star up to the half-dark
From half-dark to half-dark
   Unceasing the measure
Flank by flank on the headland
   with the Goddess' eyes to seaward
By Circeo, by Terracina, with the stone eyes
white toward the sea
With one measure, unceasing:
   "Fac deum!" "Est factus."
Ver novum!
   ver novum!
Thus made the spring,
Can see but their eyes in the dark
   not the bough that he walked on.
Beaten from flesh into light
Hath swallowed the fire-ball
A traverso le foglie
His rod hath made god in my belly
   Sic loquitur nupta
   Cantat sic nupta
Dark shoulders have stirred the lightning
A girl's arms have nested the fire,
Not I but the handmaid kindled
   Cantat sic nupta
I have eaten the flame.

Elhagyatott a tető, ahol a macska ült,
Elhagyatott a vaskorlát, amelyen sétált
S a sarki oszlop, ahonnan a hajnalt köszönté.
Hegyi úton: «szhkk, szhgk»
   rokka zaja
«Szhgk, szhkk» s éles-dallamú ének
   olajágak alatt
Mikor Kirkénél a tetőn feküdtem,
Akkor hallottam ezt a dallamot.
   Kövér párduc nyúlt el mellettem
Lányok baszásról beszéltek, vadak evésről beszéltek,
Mind álomtól nehezült, megbaszott lányok, kövér leopárdok,
Oroszlánok bódultán Kirké-bájitaltól,
Lányok élvetegen Kirké-bájitaltól
   κακά φάρμακ έδωκεν
   kaka pharmak edoken
A márvány-lak, amely messzire ellátszik
λύκοι όρέστεροι ήδε λέοντες
lukoi oresteroi ede leontes
   farkas hízeleg eledelért
– Helios és Perseis szülötte
   kinek Pasiphae vala ikertestvére
Venter venustus, cunni cultrix, a bársony szegéllyel
   ver novum, canorum, ver novum
Tavasz átnyúlik nyárba
késő tavasz virágos őszön
καλὸν ἀοιδιάει
KALON AOIDIAEI
   ἢ θεὸς ἠὲ γυνή..... φθεγγώμεθα θᾶσσον
   e theos e guné..... ptheggometha thasson
Először méz és sajt
   méz előbb és aztán makk
Kezdetben méz és aztán makk
méz és bor és aztán makk
Éles a dallam vége, az ő öle mint friss hajtás
illa dolore obmutuit, pariter vocem
 
ἀλλ' ἄλλην χρὴ πρῶτον ὁδὸν τελέσαι καὶ ἱκέσθαι
εἰς Ἀίδαο δόμους καὶ ἐπαινῆς Περσεφονείης,
ψυχῇ χρησομένους Θηβαίου Τειρεσίαο,
μάντηος ἀλαοῦ, τοῦ τε φρένες ἔμπεδοί εἰσι:
τῷ καὶ τεθνηῶτι νόον πόρε Περσεφόνεια*
 
Mikor Hathort a ládába bezárták
   s ráengedték a tenger hullámaira
Arra úszott Mava, könnyű kezét csapásból emelte
vízi virág tincseit koszorúzta,
«Ki vagy, te láda?»
   «Hathor vagyok.»
Che mai da me non si parte il diletto
Fulvida di folgore
Glaucus-szal jött ide észrevétlen, nec ivi in harum
Nec in harum ingressus sum.
   Beszéljük meg az ágyban, mondta az asszony
Euné kai philoteti ephata Kirke
Εὺνή καἰ φιλότητι, ἕφατα Κἱρκη“
es thalamon
Ες θάλαμον
Eurilochus, Macer, jobb ottan a finom makk,
Mint szem helyén rák, s 30 öl tengeri állat
Zöld sustorgás a szemüregben
   A tornácon Kirké……
«Úgy hiszem, te vagy Odüsszeusz...
   jobban érzed magad, miután ettél...
Mindig a múlton jár az eszed...
Ad Orcum autem quisquam?
   nondum nave nigra pervenit...
Voltál-e már hajón a pokolban?
Sumus in fide
Puellaeque canamus
sub nocte……
   ott a mezőn
Flóra estélyére, jácintok közt,
Krókuszban (a tavasz most
   éles a fűben)
Ötvenen s negyvenen együtt
   ERI MEN AI TE KUDONIAI
Április es martius koezoette
   friss nedv a lombban
Felettük szilvafa virága
   mandula a sötét lombon
Jázmin és olajfa levele alattuk
A lüktető ütem ritmusára
Csillagról fel a félhomályba
Félhomályból a félhomályba
   Lüktetés nem szűnik
A földnyelven lágyék lágyékra simul
   az Istennő arccal a tengernek
Circeo, Terracina mellett, kövesült szemmel
fehéren a víznek
Egyesült ritmusban, megállás nélkül:
   «Fac deum!» «Est factus.»
Ver novum!
   ver novum!
így tett a tavasz,
Csak szemük látszik a sötétben
   de a lomb nem, melyen ő járt.
Húsból fénnyé veretett
Lenyelé a tűzgolyóbist
A traverso le foglie
Vesszeje istent teremtett hasamban
   Sic loquitur nupta
   Cantat sic nupta
Barna vállak kavartak villámlást
A tüzet egy lyány karjai rakták,
Nem én élesztettem, de az a szolgáló
   Cantat sic nupta
Én ettem meg a lángot.
 
 
*Csakhogy előbb egy más utat is kell járnotok: el kell
 Hádész házához, s riadalmas Perszephonéhoz
 mennetek innen; a thébai vak jós Teiresziásznak
 lelkét kérdenetek: tudatát ő őrzi egészben:
 eszmélést egyedül neki nyújtott Perszephoneia
 
Homérosz – Odüsszeia 10. ének (Devecseri Gábor fordítása)