Poe, Edgar Allan: A folyóhoz (To the river in Hungarian)

Fair river! in thy bright, clear flow
    Of crystal, wandering water,
Thou art an emblem of the glow
       Of beauty -- the unhidden heart --
       The playful maziness of art
In old Alberto's daughter;

But when within thy wave she looks --
       Which glistens then, and trembles --
Why, then, the prettiest of brooks
       Her worshipper resembles;
For in my heart, as in thy stream,
    Her image deeply lies --
The heart which trembles at the beam
    Of her soul-searching eyes.

Pompás folyó, te, tiszta, nagy!
    Vándor vizek kristálya!
Éppoly tüzes szépségü vagy,
    S lényed - óh, sziv, mely meztelen! -
    Éppoly csapongó, estelen,
    Mint vén Alberto lánya;

De hogyha Ő partodra lép
    És megremeg csillámod,
Miért utánzod, óh te szép
    Folyó, az Őt imádót?
Mert benne is, miként tebenned,
    Ott él az Ő orcája,
S remeg, ha hozzáér e lelket
    Fürkésző szem sugára.