Poe, Edgar Allan: Marie Louise Shew-hoz (To M. L. S——* in Hungarian)

Of all who hail thy presence as the morning-
Of all to whom thine absence is the night-
The blotting utterly from out high heaven
The sacred sun- of all who, weeping, bless thee
Hourly for hope- for life- ah! above all,
For the resurrection of deep-buried faith
In Truth- in Virtue- in Humanity-
Of all who, on Despair's unhallowed bed
Lying down to die, have suddenly arisen
At thy soft-murmured words, "Let there be light!"
At the soft-murmured words that were fulfilled
In the seraphic glancing of thine eyes-
Of all who owe thee most- whose gratitude
Nearest resembles worship- oh, remember
The truest- the most fervently devoted,
And think that these weak lines are written by him-
By him who, as he pens them, thrills to think
His spirit is communing with an angel's.

*This poem was dedicated to Mrs. Marie Louise Shew.

Mindazok közűl, akiknek a reggelt,
S ha távol vagy, az éjszakát jelented,
A szent nap teljes törlését az ég
Magasáról - mind közűl, aki sírva
S óránkint áld reményért - életért -
S ah, főképp az erény, emberiesség
És igazság föltámasztott hitéért -
Mind közűl, aki kétségbeesése
Szentségtelen sírjából már kikelt
Halk szavaidra: "Legyen világosság!",
Halk szavaidra, melyek szemeid
Szeráf-fényében valóságra váltak -
Minden adósod közűl, kikben a
Hála imádat már - jusson eszedbe
A legigazabb, legodaadóbb,
S gondolj rá, hogy e sorokat az írta - 
Az, ki, míg írja, borzong bele, hogy
Szelleme egy angyallal elegyül.

Marie Louise Shew annak a New York-i orvosnak a lánya, aki Poe feleségét ápolta halála előtt, majd a nagybeteg Poe-t gondozta.