Poe, Edgar Allan: M.L.S.-hoz* (To M. L. S——* in Hungarian)

Of all who hail thy presence as the morning-
Of all to whom thine absence is the night-
The blotting utterly from out high heaven
The sacred sun- of all who, weeping, bless thee
Hourly for hope- for life- ah! above all,
For the resurrection of deep-buried faith
In Truth- in Virtue- in Humanity-
Of all who, on Despair's unhallowed bed
Lying down to die, have suddenly arisen
At thy soft-murmured words, "Let there be light!"
At the soft-murmured words that were fulfilled
In the seraphic glancing of thine eyes-
Of all who owe thee most- whose gratitude
Nearest resembles worship- oh, remember
The truest- the most fervently devoted,
And think that these weak lines are written by him-
By him who, as he pens them, thrills to think
His spirit is communing with an angel's.

*This poem was dedicated to Mrs. Marie Louise Shew.

Akik jöttödben a hajnalt köszöntik -
Akiknek távolléted éjszaka,
Mely a magas égboltról messze űzi
A szent Napot - kik sírva köszönik meg
Neked reményük (életük!) s legelsőbb
Azt, hogy feltámadott a Jóban, Hűben
S az Igazban való halott hitük -
Kik a Reménytelenség átok-ágyán
Várták haláluk s hirtelen riadtak
E suttogó szavakra: "Fény legyen!"
A te szavadra, mely valóra vált
Szeráfi fénnyel csillogó szemedben -
Kiknek minden te vagy s kik hál'adásként
Imádnak - mindezek közül idézd
eszedbe leghűbb, legforróbb rajongód
S hogy tőle van e néhány gyönge sor,
Ő írta, reszketvén a gondolatra,
Hogy lelke eggyé lett egy angyaléval.

*Marie Louise Shew annak a New York-i orvosnak a lánya, aki Poe feleségét ápolta halála előtt, majd a nagybeteg Poe-t gondozta.