Poe, Edgar Allan: F-hez (To F-- in Hungarian)

Beloved! amid the earnest woes
That crowd around my earthly path-
(Drear path, alas! where grows
Not even one lonely rose)-
My soul at least a solace hath
In dreams of thee, and therein knows
An Eden of bland repose.

And thus thy memory is to me
Like some enchanted far-off isle
In some tumultuous sea-
Some ocean throbbing far and free
With storms-but where meanwhile
Serenest skies continually
Just o'er that one bright island smile.

Drágám! e földi téreken,
    Hol annyi nagy baj vesz körül
(Zord ösvény, melyen - jaj nekem! -
Magányos rózsa sem terem) -
    Lelkem csupán azért örül,
Hogy rólad álmodik: így lelem
Meg békém, édenem.

S ezért, midőn rád gondolok,
    Egy messzi, elbűvölt sziget
Pihen, hol tenger háborog
S ahol gát nélkül átrobog
    A gyors vihar - de kék eget
Ragyogni mindig látok ott,
    Az egy boldog sziget felett.