Poe, Edgar Allan: A féreg a győztes (The Conqueror Worm in Hungarian)

Lo! ’t is a gala night
Within the lonesome latter years!
An angel throng, bewinged, bedight
In veils, and drowned in tears,
Sit in a theatre, to see
A play of hopes and fears,
While the orchestra breathes fitfully
The music of the spheres.

Mimes, in the form of God on high,
Mutter and mumble low,
And hither and thither fly –
Mere puppets they, who come and go
At bidding of vast formless things
That shift the scenery to and fro,
Flapping from out their Condor wings
Invisible Wo!

That motley drama – oh, be sure
It shall not be forgot!
With its Phantom chased for evermore
By a crowd that seize it not,
Through a circle that ever returneth in
To the self-same spot,
And much of Madness, and more of Sin,
And Horror the soul of the plot.

But see, amid the mimic rout,
A crawling shape intrude!
A blood-red thing that writhes from out
The scenic solitude!
It writhes! – it writhes! – with mortal pangs
The mimes become its food,
And seraphs sob at vermin fangs
In human gore imbued.

Out – out are the lights – out all!
And, over each quivering form,
The curtain, a funeral pall,
Comes down with the rush of a storm,
While the angels, all pallid and wan,
Uprising, unveiling, affirm
That the play is the tragedy, “Man,”
And its hero, the Conqueror Worm.

Nicsak! egy gála-est
    Búcsú-évek sivár során!
Sok fátylas, szárnyas angyal esd
    És könnyes mindahány.
Színház. Remény és félelem
    Játszódik színpadán,
A szférák zengenek élesen,
    Zenekar sikong sután.

Amott sok Istent mímelő
    Pojáca - zaj, zsivaj -
Jön erre-arra, el s elő,
    Mint holmi bábu-faj,
Melyet színt-váltó monstrumok
    Rángatnak - szörnyü raj! -
Kondorszárnyból vész suhog:
    Láthatatlan jaj!

Többé el nem felejtheted
    E torz drámát - ne félj!
Fut a fantom, melyet bősz sereg
    Üldöz, de el nem ér,
Fut oly körben, mely szüntelen
    Egy pontra visszatér,
E színmű lelke Förtelem
    Bűn s őrült Szenvedély.

De lám, a bábu-had között
    Gyürűző test csuszik!
A néma színfalból kijött
    És vérvörösen kuszik.
Hogy ráng! - hogy ráng! - és falja már
    Kínlódó bábuit;
Szeráf sír, féreg karma váj
    Ember-vérig, -husig.

Eltűntek a fények - el, el!
    És minden vészt betetőz
A függöny, a gyászlepel:
    Lehull, suhogása bősz;
Felugrik a sápadt angyal-had,
    Nincs fátyla, s tudja, ki győz:
Ez a dráma az "Ember" című darab,
    S a Féreg a Győztes - a hős."