Poe, Edgar Allan: Zantéhoz (Sonnet - To Zante in Hungarian)

Fair isle, that from the fairest of all flowers
  Thy gentlest of all gentle names dost take,
How many memories of what radiant hours
  At sight of thee and thine at once awake!
How many scenes of what departed bliss!
  How many thoughts of what entombed hopes!
How many visions of a maiden that is
  No more – no more upon thy verdant slopes!
No more! – alas, that magical sad sound
  Transforming all! Thy charms shall please no more –
Thy memory no more! Accursed ground
  Henceforth I hold thy flower-enamelled shore,
O, hyacinthine isle! O, purple Zante!
  Isola d'oro! Fior di Levante !

Szép sziget, kinek bársonynál puhább név
S a legszebb virág adta nevedet,
Milyen sugaras órák, mennyi játék
Emléke rajzik föl árnyad megett!
Mily tűnt boldogság hány jelenete!
Mily halott remény hány álma nekem!
Hány kép egy lányról, ki többé sose -
Többé sose lesz zöld lejtőiden!
Többé sose! Két bús varázsu szó
Mindent kicserél! Szép? Többé sose
Szép az emléked! Többé sose! Óh,
Átok vagy, part virágzománca, te,
Óh, jácint-sziget, bíboröblü Zante!
"Isola d'oro! Fior di Levante!"