Poe, Edgar Allan: Szonett a tudományhoz (Sonnet - To Science in Hungarian)

Science! true daughter of Old Time thou art!

Who alterest all things with thy peering eyes.

Why preyest thou thus upon the poet's heart,

Vulture, whose wings are dull realities?

How should he love thee? or how deem thee wise,

Who wouldst not leave him in his wandering

To seek for treasure in the jewelled skies,

Albeit he soared with an undaunted wing?

Hast thou not dragged Diana from her car?

And driven the Hamadryad from the wood

To seek a shelter in some happier star?

Hast thou not torn the Naiad from her flood,

The Elfin from the green grass, and from me

The summer dream beneath the tamarind tree?

A vén idő hű lánya vagy, Tudás!

    Szemeddel minden másképp látható.

Zsákmányul mért költő-szivet kivánsz?

    Keselyü! Szárnyad a rideg való.

Szeresselek? s higgyem, hogy bölcs a szó,

    Mely tiltja, hogy úgy járjam az eget,

Mint kincseket böngésző utazó?

    Pedig szárnyam csapongva lebegett!

Hintójáról lelökted Dianát,

    Driád se' bujkál már - te űzted el,

Hogy jobb csillagra meneküljön át,

    Najád sem uszkál már - te vetted el,

Mint fűtől a manót, tőlem pedig

A nyár tamariszk-tövi álmait.