Poe, Edgar Allan: Sonnet – Silence

There are some qualities — some incorporate things,
That have a double life, which thus is made
A type of that twin entity which springs
From matter and light, evinced in solid and shade.
There is a two-fold Silence – sea and shore –
Body and Soul. One dwells in lonely places,
Newly with grass o’ergrown; some solemn graces,
Some human memories and tearful lore,
Render him terrorless: his name’s “No more.”
He is the corporate Silence; dread him not!
No power hath he of evil in himself;
But should some urgent fate (untimely lot!)
Bring thee to meet his shadow (nameless elf,
That haunteth the lone regions where hath trod
No foot of man,) commend thyself to God!

Egynémely létező, testetlenül kisértve,
    Kettős életet él: el- s visszatáncol
Iker-valójába és -semmijébe,
    Anyagból s fényből, alakból meg árnyból.
Van ilyen csend is: tenger s partszegély,
    Test s lélek. Holt vidéket jár az egyik,
    Hol fennkölt bánattal friss fű vetekszik,
Hol az emlékező, könnytelen szenvedély
Már-már megnyugtatás: Ember, ne félj!
E testet-öltött csend csak a "Soha!"
    Csend, mely minden gonoszra képtelen.
De ha szerencséd iker-fátuma
    E csend árnyát veti rád (névtelen
Lidérc! lápján nincs ember lábnyoma):
    Az Isten könyörüljön lelkeden!