Lady Lazarus (English)
I have done it again. One year in every ten I manage it——
A sort of walking miracle, my skin Bright as a Nazi lampshade, My right foot
A paperweight, My face a featureless, fine Jew linen.
Peel off the napkin O my enemy. Do I terrify?——
The nose, the eye pits, the full set of teeth? The sour breath Will vanish in a day.
Soon, soon the flesh The grave cave ate will be At home on me
And I a smiling woman. I am only thirty. And like the cat I have nine times to die.
This is Number Three. What a trash To annihilate each decade.
What a million filaments. The peanut-crunching crowd Shoves in to see
Them unwrap me hand and foot—— The big strip tease. Gentlemen, ladies
These are my hands My knees. I may be skin and bone,
Nevertheless, I am the same, identical woman. The first time it happened I was ten. It was an accident.
The second time I meant To last it out and not come back at all. I rocked shut
As a seashell. They had to call and call And pick the worms off me like sticky pearls.
Dying Is an art, like everything else. I do it exceptionally well.
I do it so it feels like hell. I do it so it feels real. I guess you could say I've a call.
It's easy enough to do it in a cell. It's easy enough to do it and stay put. It's the theatrical
Comeback in broad day To the same place, the same face, the same brute Amused shout:
'A miracle!' That knocks me out. There is a charge
For the eyeing of my scars, there is a charge For the hearing of my heart—— It really goes.
And there is a charge, a very large charge For a word or a touch Or a bit of blood
Or a piece of my hair or my clothes. So, so, Herr Doktor. So, Herr Enemy.
I am your opus, I am your valuable, The pure gold baby
That melts to a shriek. I turn and burn. Do not think I underestimate your great concern.
Ash, ash— You poke and stir. Flesh, bone, there is nothing there——
A cake of soap, A wedding ring, A gold filling.
Herr God, Herr Lucifer Beware Beware.
Out of the ash I rise with my red hair And I eat men like air. Uploaded by | Dvorcsák Gábor Imre |
Publisher | Harper & Row. |
Source of the quotation | www.poets.org |
Publication date | 1981 |
|
Lady Lazarus (Hungarian)
Hát újra megtettem.Tíz évenként egyszerEz sikerül. Járó csoda vagyok, bőröm feszül,Náci lámpaernyőként ég,Jobb lábom Papírnehezék,Arcomon nincs ránc, finomZsidó vászon. Nyúzd le szalvétád,Ó, ellenségem.Rémesnek látszom? Az orr, szemgödrök, az ép fogazat?A savas leheletTűnik egy nap alatt. Hamar, hamar, a hús,Mit megevett a sírgödörÚjra engem gyötör, Egy mosolygós nőt megint.Még csak harminc éves,S mint a macska, kilencszer halhatok. Ez a hármas szám.Mily szemét,Minden évtized tépve szét. Rostok milliószám.S a mogyorózabáló tömegTódul be látni Hogy kezem-lábam kibontják--A nagy sztriptíz.Hölgyek, urak Ím kezeim.Térdem.Lehetek bőr és csont, Mégis, ez ugyanaz a példány, ugyanaz a nő.Tízévesként történt először.Baleset volt. Gyönyör. Másodszor már tömörSzándék s akarat volt - maradjak ott.Ringtam zártan Mint egy kagyló.Szólítottak, hívtak,S mint gyöngyrakást, szedték le a férget. HalniMűvészet mint akármi más.Hát én nagyon jól csinálom. Úgy, hogy olyan, mint a pokol.Olyan való, mi itt honol.Tisztára már egy hivatás. S könnyebb egy zárkában, míg az ész bomol.Könnyű ez úgy, hogyha egy helyben maradsz.A hivalkodó Visszaút nappalAhhoz az archoz, a nyers és durvaUnt hangra: "Ez csodás!"Ez vág haza.Ára van ám Ha látják sebeim, ára van ámHa szívverésem hallják--Működik, tényleg.
És ára van, nagyon nagy ára ámSzónak, érintésnek -Vagy egy csepp vérnek Egy hajfürtnek s a ruhámnak sokszor.Úgy, úgy, Herr Doktor.Úgy, Herr Ellenség. A műved vagyok,Egy értékes tárgyad.A színarany babád, Ki sikollyá olvad.Pörgök és égek.Ne hidd hogy mély aggodalmadat nem érzem át. Hamu, hamu---Mit keversz, kavarsz.Hús, csont, semmi mást nem kapsz--- Szappandarab,Jegygyűrű ésAranytömés. Herr Isten, Herr Sátán,Vigyázz,Vigyázz. A hamubólVörös hajjal kelek,És csak férfit eszek.
|