Plath, Sylvia: Lady Lazarus (Lady Lazarus in Hungarian)

I have done it again.
One year in every ten
I manage it——

A sort of walking miracle, my skin
Bright as a Nazi lampshade,
My right foot

A paperweight,
My face a featureless, fine
Jew linen.

Peel off the napkin
O my enemy.
Do I terrify?——

The nose, the eye pits, the full set of teeth?
The sour breath
Will vanish in a day.

Soon, soon the flesh
The grave cave ate will be
At home on me

And I a smiling woman.
I am only thirty.
And like the cat I have nine times to die.

This is Number Three.
What a trash
To annihilate each decade.

What a million filaments.
The peanut-crunching crowd
Shoves in to see

Them unwrap me hand and foot——
The big strip tease.
Gentlemen, ladies

These are my hands
My knees.
I may be skin and bone,

Nevertheless, I am the same, identical woman.
The first time it happened I was ten.
It was an accident.

The second time I meant
To last it out and not come back at all.
I rocked shut

As a seashell.
They had to call and call
And pick the worms off me like sticky pearls.

Dying
Is an art, like everything else.
I do it exceptionally well.

I do it so it feels like hell.
I do it so it feels real.
I guess you could say I've a call.

It's easy enough to do it in a cell.
It's easy enough to do it and stay put.
It's the theatrical

Comeback in broad day
To the same place, the same face, the same brute
Amused shout:

'A miracle!'
That knocks me out.
There is a charge

For the eyeing of my scars, there is a charge
For the hearing of my heart——
It really goes.

And there is a charge, a very large charge
For a word or a touch
Or a bit of blood

Or a piece of my hair or my clothes.
So, so, Herr Doktor.
So, Herr Enemy.

I am your opus,
I am your valuable,
The pure gold baby

That melts to a shriek.
I turn and burn.
Do not think I underestimate your great concern.

Ash, ash—
You poke and stir.
Flesh, bone, there is nothing there——

A cake of soap,
A wedding ring,
A gold filling.

Herr God, Herr Lucifer
Beware
Beware.

Out of the ash
I rise with my red hair
And I eat men like air.

Újra véghezvittem.
Minden tíz évben egyszer
Újra képes vagyok rá –
 
Lábon járó csoda, a bőröm
Fényes mint egy náci lámpaernyő,
Jobb lábam
 
Papírnehezék,
Arcom arcvonás nélküli finom
Zsidó vászon.
 
Vedd le a kendőm
Ó ellenségem.
Rémítő vagyok-e?
 
Az orr, a szemüregek, az ép fogsorok?
A savanyu lélegzet
Egy napon eltűnik mind.
 
A hús melyet már megevett a sírbarlang
Oly gyorsan újra
Otthonát leli rajtam
 
És én mosolygó asszony
Csak harmincéves vagyok.
És mint a macska kilencszer halok meg.
 
Ez a harmadik.
Milyen ocsmány dolog
Tízévenként megsemmisülni.
 
Millió izzószál kíváncsiság.
A földimogyorót rágó tömeg
Hogy tódul be hogy lássa
 
Mint takarták ki kezemet-lábamat –
A nagy sztriptíz.
Uraim, hölgyeim
 
Íme a kezeim
Íme a térdem.
Csont és bőr vagyok,
 
De azonos, ugyanaz az asszony.
Mikor először megtörtént velem,
Tízéves voltam. Baleset volt.
 
Másodszor azt képzeltem,
Végigviszem, nem térek vissza többé.
Zártan ringatóztam,
 
Mint a tengeri kagyló.
Hagytam, kiáltsanak, kiáltsanak utánam
S egyenként szedjék le rólam a férgeket, mint
 
a gyöngyöt.
Meghalni
Művészet, mint minden más egyéb.
 
S én nagyon is jól értek hozzá.
Megteszem, pedig pokol.
Megteszem, habár valóságosnak érzem.
 
Azt hiszem, azt mondhatnád: hívásra
megyek.
Elég könnyű megtenni a siralomházban.
 
Elég könnyű megtenni és állni
A színpadias
Visszatérést fényes nappal
 
Ugyanarra a helyre, ugyanabba az arcba,
Ugyanahhoz a durva elragadtatott
kiáltáshoz:
 
„Csoda!"
Ezzel kiütnek.
Íme vádat emelek
 
Sebeim szemrevételéért, vádat
A szivem meghallgatásáért –
És valóban dobog. –
 
Vádat, igen súlyos vádat
Egy szóért egy érintésért,
A vérembe mártott ujjért,
 
A hajam egy száláért, az elvett ruhámért.
Úgy, úgy, Herr Direktor
Úgy, úgy, Herr Ellenség!
 
Én az Ön műve vagyok,
Az Ön drága
Tömör arany bébije
 
Aki sikollyá olvad.
Forgok és égek.
Ne higgye, hogy lebecsülöm mélységes részvétét.
 
Hamu, hamu –
Ezt bökdösi Ön, ezt tapíntgatja.
Hús, csont, nincs itt más,
 
Szappanból kuglóf,
Jegygyűrű,
Aranyfog.
 
Herr Isten, Herr Lucifer
Vigyázat
Vigyázat.
 
A hamuból kikelek
Kikelek vörös hajammal
S falom a férfiakat, láng a levegőt.