This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Plath, Sylvia: Fever 103°

Portre of Plath, Sylvia

Fever 103° (English)

Pure? What does it mean?
The tongues of hell
Are dull, dull as the triple
Tongues of dull, fat Cerberus
Who wheezes at the gate. Incapable
Of licking clean
The aguey tendon, the sin, the sin.
The tinder cries.
The indelible smell
Of a snuffed candle!
Love, love, the low smokes roll
From me like Isadora's scarves, I'm in a fright
One scarf will catch and anchor in the wheel,
Such yellow sullen smokes
Make their own element. They will not rise,
But trundle round the globe
Choking the aged and the meek,
The weak
Hothouse baby in its crib,
The ghastly orchid
Hanging its hanging garden in the air,
Devilish leopard!
Radiation turned it white
And killed it in an hour.
Greasing the bodies of adulterers
Like Hiroshima ash and eating in.
The sin. The sin.
Darling, all night
I have been flickering, off, on, off, on.
The sheets grow heavy as a lecher's kiss.
Three days. Three nights.
Lemon water, chicken
Water, water make me retch.
I am too pure for you or anyone.
Your body
Hurts me as the world hurts God. I am a lantern——
My head a moon
Of Japanese paper, my gold beaten skin
Infinitely delicate and infinitely expensive.
Does not my heat astound you! And my light!
All by myself I am a huge camellia
Glowing and coming and going, flush on flush.
I think I am going up,
I think I may rise——
The beads of hot metal fly, and I love, I
Am a pure acetylene
Virgin
Attended by roses,
By kisses, by cherubim,
By whatever these pink things mean!
Not you, nor him
Nor him, nor him
(My selves dissolving, old whore petticoats)——
To Paradise.




Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
Source of the quotationhttp://www.americanpoems.com

Negyven fokos láz (Hungarian)

Tiszta? Az mit jelent? 
A pokol nyelvei 
lomhák, lomhák, mint a tripla 

nyelvű, kövér, lomha Cerberus 
aki a kapunál liheg. És képtelen 
a mocsárlázas ínt, 

a bűnt, a bűnt tisztára nyalni. 
A tapló kiabál. 
Mindent átjár a bűz, 

egy elkoppantott gyertyabél. 
Édes, édes, a füst odalenn rólam 
tekereg, mint Isadora sáljai, félek, 

egy sál beakad a kerékbe, megszorul. 
Az ilyen baljós, sárga füstnek 
önálló léte van. Ez nem száll fölfelé, 

csak gördül a világ körül, 
megfojt öreget, jámbort, 
jászol- 

beli gyerekpalántát, 
szellemorchideát, 
felfüggeszti a függőkertet, 

ördöngős leopárd. 
Fehérre szívta a sugárzás, 
egy óra alatt széthasadt. 

Mint a hirosimai hamu, zsírosan 
tenyészik a hűtlen férfiak ölén. 
A bűn. A bűn. 

Drágám, én egész éjszaka 
fellobogok, ellobbanok. 
Az ágy nehezül, mint a buja csók. 

Három nap. És az éjjelek. 
Citromos víz, csirkehús, 
víz, folyton víz. Öklendezek. 

Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez. 
A tested 
fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok - 

fejem japán 
papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen 
drága vertarany. 

Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény. 
Én magam lettem óriás kamélia, 
izzadok, az áram át-meg-átjár. 

Most úgy érzem, fölindulok. 
Valami fölemelne- 
tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én 

tiszta acetilén 
szűz vagyok 
rózsák kerítenek, 

csókok, kerubok, 
akármi ez a sok hús-szín dolog. 
Nem te, se nem ő, 

és nem ő, se nem ő 
(énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) - 
az Édenkertbe.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://szilaank.freeblog.hu

minimap