Patchen, Kenneth: Let Us Have Madness

Let us have madness openly.
O men Of my generation.
Let us follow
The footsteps of this slaughtered age:
See it trail across Time's dim land
Into the closed house of eternity
With the noise that dying has,
With the face that dead things wear--
nor ever say
We wanted more; we looked to find
An open door, an utter deed of love,
Transforming day's evil darkness;
but We found extended hell and fog Upon the earth,
and within the head
A rotting bog of lean huge graves.

Legyen szabad a nyílt őrület.
Ó, generációm társai.
Kövessük
Ezen lemészárolt évek lábnyomát:
Nyom vezet az Idő fakó földjén át
Az örökkévalóság zárt házába
Lármásan haldoklón,
Az arcon a halál jeleit hordva -
sohasem kimondva
Többre vágytunk; látón megtalálni
A nyitott ajtót, az igazi szeretet tetteit,
Változtatni mindennapok gonosz sötétjén;
de kiterjedt poklot és homályt találtunk a földön,
és a fejeken belül
Rothadó mocsárba dőlt temérdek sírt.