Moore, Thomas: The Meeting of the Ships

When o'er the silent seas alone,

For days and nights we've cheerless gone,

Oh they who've felt it know how sweet,

Some sunny morn a sail to meet.

Sparkling at once is every eye,

"Ship ahoy!" our joyful cry;

While answering back the sounds we hear,

"Ship ahoy!" what cheer? what...cheer?

Then sails are backed, we nearer come,

Kind words are said of friends and home;

And soon, too soon, we part with pain,

To sail o'er silent seas again.

Mikor a csendes tengeren egyedül merengsz,

Éjek s napok vigasztalan váltásán borongsz,

Ó, akik már tudják és érezték mily édes;

Szép napos reggelen: egy vitorla bámul felétek.

Minden szem felfénylik hirtelen,

"Hajó, Ahoy!” csak öröm legyen,

Míg halljuk vissza a válasz hangjait;

"Hajó, Ahoy!" milyen kaja? mit...faltok itt?

A szélirányból közelebb jövünk,

Barátok és haza csöndes örömünk;

És hamar, túl hamar, újra fáj,

A vitorla-távol s a  néma tengerár.