Milton, John: A vak szonettje (On His Blindness (SONNET XVI) in Hungarian)

When I consider how my light is spent,
  E're half my days, in this dark world and wide,
  And that one Talent which is death to hide,
  Lodg'd with me useless, though my Soul more bent
To serve therewith my Maker, and present
  My true account, least he returning chide,
  Doth God exact day-labour, light deny'd,
  I fondly ask; But patience to prevent
That murmur, soon replies, God doth not need
  Either man's work or his own gifts, who best
  Bear his milde yoak, they serve him best, his State
Is Kingly.  Thousands at his bidding speed
  And post o're Land and Ocean without rest:
  They also serve who only stand and waite.

Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
  Éltem felén? E tág föld vak legén
  Talentumom tétlen mért rejtem én,
  Mely így elásva bennem kész halál?
Ha majd a számonkérő óra száll,
  Uram feddése nem lesz-é kemény?
  ,,Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?''
  Lázongok halkan. Ám vigaszt talál
Türelmem és szól: ,,Senki sem viszen
  Méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
  Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent
Király. A szárazföldön és vízen
  Sürögteti szolgái ezreit,
  S az is cselédje, ki csak vár s mereng.'