Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Nancy Knapp (Spoon River Anthology - Nancy Knapp in Hungarian)

  Well, don't you see this was the way of it:

  We bought the farm with what he inherited,

  And his brothers and sisters accused him of poisoning

  His fathers mind against the rest of them.

  And we never had any peace with our treasure.

  The murrain took the cattle, and the crops failed.

  And lightning struck the granary.

  So we mortgaged the farm to keep going.

  And he grew silent and was worried all the time.

  Then some of the neighbors refused to speak to us,

  And took sides with his brothers and sisters.

  And I had no place to turn, as one may say to himself,

  At an earlier time in life;

  "No matter, So and so is my friend, or I can shake this off

  With a little trip to Decatur."

  Then the dreadfulest smells infested the rooms.

  So I set fire to the beds and the old witch-house

  Went up in a roar of flame,

  As I danced in the yard with waving arms,

  While he wept like a freezing steer.

Már hogyne értenétek, így volt:

az örökségén megvettük a földet,

a testvérei ráfogták, hogy elmérgesítette

köztük meg az apjuk közt a jóviszonyt.

Nem sokra mentünk a vagyonnal.

A marhát elvitte a lépfene, a termést a jég.

A csűrbe belecsapott a villám.

Kölcsönt vettünk a földre, hogy megmaradjon.

Akkor ő elkezdett hallgatni, és csak ette magát.

Egynémelyek szomszéd már nem köszönt vissza,

egy követ fújtak a testvéreivel.

És nekem nem volt hova fussak, mint régente,

mikor csak azt mondta az ember: „Semmi baj,

ez-meg-ez a jóbarátom. Vagy: el van boronálva,

átugrok Decaturba egy kicsit."

De abból a rohadt házból csak úgy áradt a bűz.

Felgyújtottam az ágyakat és a vén boszorkánytelep

víjjogva égett és én az udvaron

röpködtem és táncoltam,

ő meg sírt, mint egy vacogó ökör.