Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Kesslerné (Spoon River Anthology - Mrs. Kessler in Hungarian)

  Mr. Kessler, you know, was in the army,

  And he drew six dollars a month as a pension,

  And stood on the corner talking politics,

  Or sat at home reading Grant's Memoirs;

  And I supported the family by washing,

  Learning the secrets of all the people

  From their curtains, counterpanes, shirts and skirts.

  For things that are new grow old at length,

  They're replaced with better or none at all:

  People are prospering or falling back.

  And rents and patches widen with time;

  No thread or needle can pace decay,

  And there are stains that baffle soap,

  And there are colors that run in spite of you,

  Blamed though you are for spoiling a dress.

  Handkerchiefs, napery, have their secrets--

  The laundress, Life, knows all about it.

  And I, who went to all the funerals

  Held in Spoon River, swear I never

  Saw a dead face without thinking it looked

  Like something washed and ironed.

Az uram, tetszik tudni, katona volt,

havi hat dollárt kapott nyugállományban,

egész nap kinn politizált a sarkon,

vagy odahaza tanulmányozta Grant Memoárjait.

A családot azt én tartottam el, mosásból,

oda is jött elébem az emberek minden titka,

vagyishogy függöny, szoknya, ing, meg paplanlepedő.

Mert minden holmi elöregszik egyszer,

jobb kerül a helyébe, vagy semmi se,

attól függ, jól megy az ember dolga, vagy sehogy.

A szakadás csak megnől, szétmegy a foltja,

nincs az a férc, vagy tű, ami a feslést utoléri,

és van pecsét, amit nem visz ki a szappan,

és van olyan szín, ami megfakul

akárhogy szidnak, hogy a ruha tönkrement.

Zsebkendő, szalvéta, abrosz – titkok, egytől-egyig.

Az élet, a nagy mosónő, ismeri mindet.

És én, aki az összes temetést megnéztem

Spoon Riverben, bizonyisten soha

nem láttam halott arcot, hogy eszembe ne jusson:

itten valamit kimostak, meg kivasaltak.