Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Lucinda Matlock (Spoon River Anthology - Lucinda Matlock in Hungarian)

  I went to the dances at Chandlerville,

  And played snap-out at Winchester.

  One time we changed partners,

  Driving home in the moonlight of middle June,

  And then I found Davis.

  We were married and lived together for seventy years,

  Enjoying, working, raising the twelve children,

  Eight of whom we lost

  Ere I had reached the age of sixty.

  I spun,

  I wove,

  I kept the house,

  I nursed the sick,

  I made the garden, and for holiday

  Rambled over the fields where sang the larks,

  And by Spoon River gathering many a shell,

  And many a flower and medicinal weed--

  Shouting to the wooded hills, singing to the green valleys.

  At ninety--six I had lived enough, that is all,

  And passed to a sweet repose.

  What is this I hear of sorrow and weariness,

  Anger, discontent and drooping hopes?

  Degenerate sons and daughters,

  Life is too strong for you--

  It takes life to love Life.

Chandlerville-be jártam ki táncolni,

s Winchesterben csillagnézősdit játszadoztunk.

Egyszer, mikor egy koratavaszi holdas éjen hazafelé

hajtattunk, mi lányok lovagot cseréltünk.

Ekkor akadtam össze Davis-szel.

Megkért, felesége lettem, hetven hosszú éven át,

rosszban-örömben, tizenkét gyereket nevelve, keményen.

Nyolc meghalt közülük,

még mielőtt betöltöttem volna hatvanadik évem.

Fontam, szőttem, szorgoskodtam a konyhán, beteget bagyuláltam,

tettem-vettem a kertben s pihenő napokon

csak kószáltam a réten, hol a pacsirta dalolt,

s a Spoon River partjain szedegettem a kagylót,

a virágot, a gyógyfüveket, miközben

átkiabáltam az erdei fáknak, a zöld patakoknak.

Kilencvenhat ilyen év elég volt, eleget éltem,

megszolgáltam az édes nyugalomra.

Ti meg bánatról, unalomról fecsegtek,

haragról, hogy elégedetlenek vagytok, reménytelenek?

Elfajzott fiak és korcs leányok:

nem tudtok megbirkózni az élettel?

Élni, élni kell, hogy az Életet megszeressük.