Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Lucinda Matlock (Spoon River Anthology - Lucinda Matlock in Hungarian)

  I went to the dances at Chandlerville,

  And played snap-out at Winchester.

  One time we changed partners,

  Driving home in the moonlight of middle June,

  And then I found Davis.

  We were married and lived together for seventy years,

  Enjoying, working, raising the twelve children,

  Eight of whom we lost

  Ere I had reached the age of sixty.

  I spun,

  I wove,

  I kept the house,

  I nursed the sick,

  I made the garden, and for holiday

  Rambled over the fields where sang the larks,

  And by Spoon River gathering many a shell,

  And many a flower and medicinal weed--

  Shouting to the wooded hills, singing to the green valleys.

  At ninety--six I had lived enough, that is all,

  And passed to a sweet repose.

  What is this I hear of sorrow and weariness,

  Anger, discontent and drooping hopes?

  Degenerate sons and daughters,

  Life is too strong for you--

  It takes life to love Life.

Táncolni Chandlerville-be jártam,

Winchesterben játszottam kiütőset,

egyszer, június derekán, a holdfényben, hazafele vitt a kocsi,

partnert cseréltünk,

így került mellém Davis.

Megesküdtünk, együtt maradtunk hetven évig,

gyönyörködtünk, dolgoztunk, tizenkét gyereket fölneveltünk,

ebből nyolc odalett

mielőtt betöltöttem a hatvanat;

szőttem, fontam, háztartást vezettem, ápoltam a gyöngélkedőket,

kapáltam a veteményt, az volt az ünnep, ha

kimentem a rétre, kóborolni, ahol a pacsirta fütyöl,

meg ott a sok kagyló Spoon Rivernél,

meg az a sok virág, meg gyógyfű, csak össze kell szedni,

kiáltani az erdős dombhátnak, énekelni a gyepes völgynek –

kilencvenhat év, eleget éltem, ennyi történt,

átmentem egy szívélyes nyugalomba.

Miféle nagy szavakat hallok itt? hogy szenvedés, fásultság,

harag, békétlenség, meg csüggedő remény?

Korcs nemzedék,

nem babra megy az Élet —

hogy megszeresd, egy életbe kerül.