Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Homer Clapp (Spoon River Anthology - Homer Clapp in Hungarian)

  Often Aner Clute at the gate

  Refused me the parting kiss,

  Saying we should be engaged before that;

  And just with a distant clasp of the hand

  She bade me good-night, as I brought her home

  From the skating rink or the revival.

  No sooner did my departing footsteps die away

  Than Lucius Atherton,

  (So I learned when Aner went to Peoria)

  Stole in at her window, or took her riding

  Behind his spanking team of bays

  Into the country.

  The shock of it made me settle down

  And I put all the money I got from my father's estate

  Into the canning factory, to get the job

  Of head accountant, and lost it all.

  And then I knew I was one of Life's fools,

  Whom only death would treat as the equal

  Of other men, making me feel like a man.

Többnyire Aner Clute a kapuban

nem adott búcsúcsókot,

azt, mondta, majd az eljegyzés után.

És csak egy bágyadt kézszorítással

mondott jóéjt, amikor hazavittem

a jégről vagy a hitbuzgalmi délutánról.

De alig hogy elhaltak az én távozó lépteim,

hát, Lucius Atherton

(megtudtam én, mikor Aner Peoriába ment)

belopódzott az ablakán, vagy elvitte őt

azon a pompás pejfogatán

a rétre.

A megrendülés kijózanított.

Minden fillért, amit apámtól örököltem,

befektettem a konzervgyárba, hogy bejussak

főkönyvelőnek. Elveszett a pénzem.

Akkor rájöttem, hogy bolonddá tett a Sors,

csak a halál bánik velem úgy, mint mással,

a halál megemberel.