Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Henry Phipps (Spoon River Anthology - Henry Phipps in Hungarian)

  I was the Sunday-school superintendent,

  The dummy president of the wagon works

  And the canning factory,

  Acting for Thomas Rhodes and the banking clique;

  My son the cashier of the bank,

  Wedded to Rhodes, daughter,

  My week days spent in making money,

  My Sundays at church and in prayer.

  In everything a cog in the wheel of

  things--as--they-are:

  Of money, master and man, made white

  With the paint of the Christian creed.

  And then:

  The bank collapsed.

  I stood and hooked at the wrecked machine –

  The wheels with blow-holes stopped with

  putty and painted;

  The rotten bolts, the broken rods;

  And only the hopper for souls fit to be used again

  In a new devourer of life,

  When newspapers, judges and money-magicians

  Build over again.

  I was stripped to the bone, but I lay in the

  Rock of Ages,

  Seeing now through the game, no longer a dupe,

  And knowing "'the upright shall dwell in the land

  But the years of the wicked shall be shortened."

  Then suddenly, Dr. Meyers discovered

  A cancer in my liver.

  I was not, after all, the particular care of God

  Why, even thus standing on a peak

  Above the mists through which I had climbed,

  And ready for larger life in the world,

  Eternal forces

  Moved me on with a push.

Tanfelügyelő voltam a vasárnapi iskolában,

a vagongyár meg a konzervgyár

bábelnöke,

aki fedezi Thomas Rhodest meg a bankemberek klikkjét;

a fiam pénztáros a banknál,

Rhodes lányát vette feleségül ;

így telt a nap: hétfőtől-szombatig a pénzcsinálás,

vasárnap templom és ima.

Csak épp be kellett illeszkedni a pénz, hatalom,

keresztyén krédóval fehérre mázolt ember:

vagyis a rendjén-való-dolgok fogaskerekébe.

És azután:

összeomlott a bank. Álltam és néztem a széttört masinát

a kereket, amin az öntvényhibát eltömték gittel meg mázzal;

a lötyögő csavarokat, a repedt dugattyút;

vagy csak a csúzdát, ahol az alkalmas lelkek

ismét a nagy bendőbe jutnak, mikor az újságok, a bírák meg a pénzbűvészek

elölről kezdik.

Engem pőrére nyúztak; viszont az Idő Magaslatáról

keresztülláttam a játszmán, nem leszek tovább balek,

azonkívül tudom, hogy „az igazak örökségül bírják a földet,

és a gonoszoknak maradékok kigyomláltatik".

Aztán Meyers doktor egyszercsak felfedezte, hogy

májrákom van.

Nagyon törődött velem az Isten, mit mondjak!

Persze még így is fönn álltam a csúcson,

a köd felett, amin átvágtam magam,

készen, hogy most jön majd a nagyszabású lét,

és tessék, az örök hatalmak

előremozdítottak egy rúgással.